Beugrottatok? Nem kellett volna. Természetesen nem érzelmi húrokat pengető romantikus írás következik, és nem állattenyésztési kisdoktori a galambok szokásairól. A cím is csak megtévesztés. Úgy mint az a bizonyos vihar a bimbiben.

Lenni vagy nem lenni.... Örök dilemma ez, ami most, hogy vészterhes nemzetközi időket élünk éberen tartja a hazai hírekre kiéhezett közvélemény ingeréhségét.

Ez kérem, most a legfontosabb kérdés. Legyen iskolaköpeny, vagy ne legyen iskolaköpeny. Egymásnak feszül a keresztény-demokrácia és a fő csapásirányt képviselő meghatározhatatlan hovatartozású Fidesz. És senki ne mondja, hogy az erősebb kutya!

Rózsika kiáll az egységes köpenyviselet mellett. Megszünteti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Mindenki egyforma. Hallani olyan véleményeket, hogy majd a gazdagabbak drágább köpenyt vesznek a gyerekeiknek, de nem értették a Nemzet Tanítónénijének szavait. EGYSÉGES! Teccikérteni! Nincs drágább, meg olcsóbb. Még csak tervezet, mert a KÖZGÉP könnyűipari kommandója most készül fel a kiírandó közbeszerzési eljárásra, de ami késik, nem múlik. Egyenköpeny, egyenruha, egyengondolkozás. A kolostorban is minden csuha egyforma, meg minden fityula is. Egyirányba néző arcok egyszerre dobbanó szivek...... Húúúú, elgurult a gyógyszer.

De emeljük az arcunkat az égnek. Természetesen van aki demokratikusan gondolja ezt a kérdést megoldani. A NER-ben is vannak különböző emberek, nem szerencsés üzenet ez a kötelezősdi. Természetesen Pokorni Zoltán durrantott bele a nulláslisztbe köpeny-ügyben. Nem is értem, hogy miért erőlködik még mindig Rózsika. Tudhatná, hogy nem tud olyat kitalálni, ami megfelelne Pokorninak. Ha Zolin múlik, akkor nem lesz kötelező az iskolaköpeny, persze az egyéni akciók elől nem zárkózik el, de ez az egyenruhásdi... Persze, ha Simicska majd belesúgja a fülébe, hogy "Két ezrelék köpenyenként Zolikám!". Akkor talán hajlik a jó szóra.

Ez tűnik most kis hazánkban az egyik legfontosabb kérdésnek. Ezen lovagol jobb és baloldal. Még az a szentségtörés is megtörtént, hogy Hiller haver egyetértett Pokornival. Hová fajulhatnak még a dolgok?

Nem tűntem el, csak alkotói szabadságon voltam. (Na ez a nagyképű duma része volt.) Szóval iszonyatos mennyiségű munkán vagyok túl éppen, és a következő előtt egy kicsit írok. Megpróbálok rendszert csinálni belőle ismét, csak még nem tudom honnan veszem el az időt.

Úgy adódott, hogy megint csak a szalagcímeket olvastam el, aztán a nagy ésszerűsítésbe, meg a közigazgatás gyökeres megváltoztatásába belefáradva rám omlott a cím:

Pintér: több rendőr lesz az utcákon

forrás: kisalföld.hu

Össze is rándult a gyomrom rögtön. Nem így szokták bejelenteni a leépítést! Főleg attól jöttem zavarba, hogy a nem jól teljesítő megyei kapitányok, és persze velük együtt, szokás szerint osztályvezető szintig fűnyíró. Megy az ésszerűsítés meg a reform ezerrel.

Megnyugtatott persze a mi Sanyink, nem úgy van az. A sok rendőr az utcán a kéthetes rendrakás utózöngéje. Javult a közbiztonság, kevesebb a baleset, összefoglalva a rendőrség jól, sőt nagyon jól végzi munkáját. Talán ezzel próbálja tompítani az utóbbi két hét elitrendőr blamáit. Megy a vakítás, egy kis tüzijáték. A kis biztonságérzetünkre játszik, hátha elhisszük a mesét.

Nehéz már minket feldobni.

Mit is mondott Elszámoltató Gyulánk?

„Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében. Két év alatt 11 ezer hektárról 5 ezer hektárra csökkent Magyarországon a dinnyetermő terület. Mi vissza akarjuk állítani a korábbi termőterületet, ami csak úgy lehetséges, hogy a termelő ne csak az önköltséget kapja meg, hanem legalább 15-20 százalék haszna is legyen a terméken. A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

forrás: index.hu

Mindenki el volt halva, hogy a Gyula most olyat mondott, hogy Habonyárpi kettéharapta a söröskorsót nyaralás közben.

Gyulám ma már tompított:

Budai Gyula szerint nem történt kartellezés a dinnyetermesztők védelmében született megállapodás során. A Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kedden a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában azt mondta: csak arra kérték a nagy üzletláncokat, hogy ebben az évben is a tavalyihoz hasonló árban indítsák és fejezzék be a dinnye értékesítést, és külföldről ne vásároljanak.

forrás: ua

Nem véletlen. Az előző napi kirohanásában ugyanis teljesen igaza van. Mit tud tenni vele a GVH? És a minisztériummal? Na és a kormánnyal? Hát semmit. Szó szerint. Csak a kartellező gazdasági társaságokkal tud mit kezdeni a GVH. Ezek a gazdasági társaságok meg eldönthették, hogy melyik ujjukat harapják éppen. A minisztérium ugyanis vicsorogva kérte őket. Vagy a tavalyihoz hasonló árban ("árakról nem is volt szó", akkor most mivan?), vagy egy kiadós NAV-NÉBIH kombinációs ellenőrzés. Hogy melyik kerül kevesebbe, azt ki-ki maga eldöntheti.

Ez bevillanhatott éjjel Gyulánknak, mikor összeizzadta a párnát Viktor telefonja után, mert ma már nem volt kartell. Emiatt ugyanis előveheti a GVH az üzletláncokat, legközelebb meg bármivel fenyegetőzhet a Gyula, le se fogják szarni. Majd eldöntik, hogy kinek mi fáj jobban.

Bizony-bizony feleim. Eljött a pillanat, de mindenki kivárt. Megvárták míg a Fényességes lepihen, belemerül a szabadságba. Nehogy kisajátítsa a sikert.

Az történt ugyanis, hogy a hanyatló nyugat (na jó! és Szlovákia) meghallva a tündérmesék szavát elkezdte másolni a MAGYAR UNORTODOX GAZDASÁGPOLITIKÁT. Igen kérem, tessék hinni a szemének. A Mi Gyurink most halkan kuncog a kis golyós számológépe fölött és dörzsölgeti tenyereit. Mindenki leszólta, rugdosták jobbról, rugdosták balról, néha még középről is, de az idő őt igazolta.

Franciaország is bevezette a tranzakciós illetéket. Sőt, kétszer akkorát, mint Magyarország. Igaz, hogy csak a tőzsdei tranzakciókra, de ilyen apróságokkal Girosz-Ász nem foglakozik. A pór úgysem érti miről beszélne, az a lényeg, hogy Franciaország, és hogy kétszeres. Így nem lesz akkora háborgás, hogy megadóztatja az adó átutalását is, mert hát a franciák is.

Szlovákia meg elkezdte a szektoriális adók bevezetését. ez a Fico gyerek csak lapít és figyel. Gondolta, ha Viktor ennyivel megúszta, akkor uccu-neki, ne hagyjuk annyiban a dolgot.

A hanyatló nyugat tehát elkezdett másolni minket. Várható volt, hiszen a Fényességes már a hétvégén megmondta. A nyugat leszállóágban van és mi sikoltozva futkosunk a szakadék alján, nehogy ránk essenek. Vagy nem ezt mondta?

Nyaralás van. Pihenés. Pihen a Fényességes is, és az elmúlt két hét nyilatkozat-ámokfutása után ránk is fér egy kis lazulás.

A mellékelt fényképet egy MAGYAR üzletláncban sikerült telefonnlencsevégre kapnom. Érdeklődési szinten lennék, hogy ennek mi értelme van, úgy Balaton viszonylatban? Hogyan irtom vele kültérben a szúnyogot? Folyamatosan nyomom a pedált, és körbe-körbe forgok? És, ha kifogy előveszek egy másikat?

Ez olyan lehet, mint az oxigénes víz? Mert az oxigén nélküli az ugye a sima hidrogén.

Na nyaralás van ne bonyolódjunk bele.

De azért érdekelne, hogy mi értelme van a kültéri szúnyogirtó aeroszolnak.

Információdömpinget zúdított ránk a Fényességes. Többször újra kell olvasni, meg kell nézni, mit az Üvegtigrist, mert egyszerre nem jön át az összes poén. Mindenki leragadt a "félázsiai származékok"-on és a "kigondolnunk más típusú politikai rendszereket"-en, pedig vannak itt még érdekes dolgok.

Én nem lépek vissza ettől, hacsak a magyar választók nem fogják rákényszeríteni az országot, én nem javaslom, hogy visszalépjünk ettől az arányos, egykulcsosnak mondott adórendszerből, de azzal egyetértek, Sándor, hogy gondolkodjuk arról, hogyan lehetne a magas rétegű jövedelmeknél kitalálni egy olyan szabályt, ami valóban nem bevonni akarná a pénzüket az államkasszába, mert ez ellen volnék én, hanem be akarná vonni a pénzüket valahogyan egy befektetési alapba akár úgy is, hogy választhatnak 2-3 között, és itt tulajdonrészt szerezve majd valóban nyolc-tíz év múlva eldől, hogy kiveszik-e a pénzüket, vagy pedig inkább tulajdonrészt akarnak szerezni egy reményeink szerint talpon maradó és sikeres állami fejlesztési alapban. Erről szerintem érdemes gondolkodni. Ez egy olyan irány, ami nem ellentételes filozófiailag azzal, amit egyébként én az egyszerű, átlátható és arányos adórendszerről gondolok.
forrás: Orbán Viktor beszéde a VOSZ kibővített elnökségi ülésén, Budapesten.

Egykulcsosnak mondott, nem egykulcsos. Nem akarunk visszalépni, csak ha már mondott, akkor ne nagyon változtassunk rajta. Nem igaz? Aki egy picit is többet keres az átlagnál, és az élet bebizonyította, hogy az Istennek sem hajlandó fogyasztani, az nehogymá' a párnacihába tegye pénzét! Hát micsoda NER-kompatibilis gondolkodásmód ez!? Lesz kérem szépen választási lehetőség! 2-3 is. Mint a nyugdíjpénztáraknál. Be kell vonni a párnacihában lévő pénzeket egy alapba, amiből aztán a haverek cégeit, elsősorban persze a KÖZGÉP-et, mert neki már az állami pénzekből nem nagyon van mit adni, ki lehet stafírungozni. Ki kell találni egy szabályt, amivel szép ügyesen be lehet "államosítani" ezeket a pénzeket, 8-10 év múlva meg széttárni a kezünket, hogy "Bocsi! Nem úgy jött össze!". Mire a polgár föleszmél, meg a bíróság is dönt, már réges-régen elértéktelenedett az eredetileg berakott összeg, a felhasználóknak meg bottat üthetik a nyomát.

Ráadásul az ember fia, ha van egy kis befektetni valója, eldönti, hogy mit kezd vele. Itt kérem, mint az élet számos területén, eldöntik helyettünk, hogy mibe is akarunk fektetni. Lesz rá szabály, és eleve elvonják a pénzt, nehogy megzavarodjunk a látványától. Ez a "más kigondolja helyettünk, hogy nekünk mi a jó" nem épen a demokrácia alaptörvénye. Vagy rosszul látom? Persze "az én filozófiám és fölfogásom szerint az összefogás nem szándék kérdése; az összefogás erő kérdése."

Akkor mit is várunk még?

Még jó, hogy ez egy olyan metódus, "ami nem ellentételes filozófiailag azzal, amit egyébként én az egyszerű, átlátható és arányos adórendszerről gondolok."

Egyszerűen nem jutott eszembe másik cím. Egy másik kedvenc blogomon, a Varánuszon Fabius kolléga napok óta könyörög, hogy valaki vagy cserélje ki a Duracelleket a Fényességesben, vagy kösse vissza a fülébe Habonyárpit, mert lassan ki fog törni a forradalom. A Fényességes rögtönzései olyan reakciókat váltanak ki, amire nem volt felkészülve ez az ország, de szerintem maga a Fényességes sem. A mai VOSZ ülésen elhangzottak az elmúlt két hét álkonzultációin megszólaló Fényességes-beszédekre feltette a koronát. A Szent Jobb tündérmeséit űberelő víziók láttak ma ismét napvilágot, de a sorok között félelmetes jövőkép sejlik. Igen komoly deja vu érzése van azoknak, akik az átkosban szocializálódtak, voltak még úttörők és a rendszerváltást huszonévesen érték meg, vagy idősebbek.

Nézzük szép sorjában az elhangzottakat:

"és reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni"

A nyugati világ ma inkább egy hanyatló pályán látszik haladni...

„Sőt a végén odáig szeretném elvinni a dolgot, hogy azt tudjam mondani minden magyar állampolgárnak, hogy nem kapsz szociális segélyt - ha egyébként fizikailag munkaképes - viszont mindenki számára van elérhető közmunka. Ezt a pontot el kell érni”

forrás: fidesz.hu

  A más típusú politikai rendszer kigondolása ezek szerint már megtörtént. Az igaz, hogy a Jóisten mentsen meg tőle minket, mert már ki lett próbálva rajtunk, csak annyira nagyon nem tetszett. Gazdasági túlélésre hivatkozva bevezetni pedig háborús állapotokat feltételez, bár az elmúlt napok nyilatkozat-ámokfutásaiban volt már ellenforradalomtól a többfrontos háborúig minden.

A hanyatló nyugatot is hallhattuk eleget. Most ők ugye hanyatlanak. Volt húsz évük, mert előtte is rothadtak rendesen. Nem egy stabil ez a nyugati demokrácia, ha csak húsz évet bír. Mi meg állunk, ha éppen nem lassulunk. Rémülten látjuk, hogy ránk fognak zuhanni. Nem is csábítja haza Viktor azt a több százezer embert, aki inkább a hanyatló nyugaton keresi ronggyá magát, minthogy itthon éhbérért rabszolgaként, térdenállva csússzon-másszon a napi betevő rántottlevesért. Majd ránk zuhannak szépen és akkor itthon lesznek. Addig meg csak elvegetálnak valahogy ott a messzi távolban. Legalább nem rontják a statisztikát.

Ez a "nem kapsz segélyt, ha nem dolgozol" szlogen igen jól hangzik a (szélső)jobboldali füleknek. Hozzájuk is kell szólnia néha a Fényességesnek. Létezett '90 előtt egy KMK nevű fogalom. Na ezt a 25-nél fiatalabbak már nem is tudják, hogy micsoda. Ez a "Közveszélyes Munkakerülés". Ezért az akkori rendőr bevihetett. Eljön lassan ez az idő újra. Kötelező foglalkoztatás, bújtatott munkaerők, rejtett munkanélküliség. Ismerősek a szocialista piacgazdaságból. Ugye? Nem deja vu-s? Normális munkahely kéne, viszonylag normális fizetésért, és tényleg jobban éreznénk magunkat. Nem közmunka, hanem olyan, aminek látja az ember az értelmét.

És végül, de nem utolsó sorban. Sikerült ma ismét áldozni a populizmus oltárán. A VOSZ gyűlésen ki másba is kell belerúgni egy jó nagyot, mint a közszférába. A közszféra ugyanis a vállalkozó réteg szemében a semmirekellő, a befizetett adóból élősködő, semmirekellő réteg, aki ráadásul mindenféle szabályok kitalálásával akadályozza a vállalkozót. Keveseknek adatik meg, hogy megértség, a szabályokat, a törvényeket az agyonfizetett parlamenti képviselők hozzák. A közszféra csak próbálja betartani azokat az elmebeteg szabályokat, ami ennek a 368 embernek az agyából kipattan. A vállalkozók előtt viszont marha jó érzés beléjük rúgni. Ők az okai mindennek. Azért tartunk itt, mert a bürokrácia mindenhova belemélyeszti csápjait.. Mindent átsző és mindent megfojt. Kár, hogy pont a Fényességes nem tudja, hogy ő a bürokraták főnöke. Ő fingja a passzátszelet, a kis csinovnyikok meg végrehajtanak. Parancsokat.

Uborkaszezonnak kellene lennie, de nincs. A (fülke)forradalmi hevület tavaly nyári lanyhulása után újult erővel tombol. Talán a hosszan tartó kánikulának tudható be, talán az IMF jelenlétének, talán a hosszúra nyúlt parlamenti munkának. Egyesek nem tudnak leállni, pörögnek mint a búgócsiga.

Háború van. Többfrontos, de most a fő csapásirány a nyár egyik kedvence, a dinnye.

Minden évben van dinnyeháború. Hol a TESCO/AUCHAN/CORA parkolóban teherautószámra földhöz vagdosott, hol az árak, hol a hamisítások (jé, már a dinnyét is hamisítják!).

Most éppen Budai Gyula elszámoltatási és minden egyéb kormánybiztos és államtitkár úr (Istenem, mennyi titulus, rá se fér egy A/4-es névjegykártyára sem) vonta össze szemöldökét, és szigorú tekintetét a dinnyefrontra irányítva kis magyar kór/körképet adott a mai társadalom állapotáról. Hogyaszongya:

Szomorúan veszem tudomásul, de tudomásul kell venni, mert ez az ország egyelőre ilyen, hogy vannak ellendrukkerek.

Az elmúltnyócév beszivárgó NER-ellenségei úgy látszik előbújtak a sötét pincékből egy pillanatra. Bizony. Egyszerűen szembeköpték a NER-t. Nem általlottak olyasmit feltételezni, hogy a régmúlt idők szocialista piacszabályozási módszereit vélték felfedezni az egységes dinnyeár-arculat kialakulásában. Nem volt itt semmiféle kartellezés kérem szépen. Csak egy kedves hangú levélkében érkezett kérésnek (sic!) tettek eleget. Gondolom az apróbetűs részben meg leírták, hogyha nem, akkor majd a NÉBIH belefingik a nulláslisztbe a NAV meg szétfújja. Lett is mindjárt egységes arculat a dinnyefronton. Csak a sok köcsög blogger meg a zindex megint belelépett a NER arcába. Futotta ka GVH-hoz, hogy emberek emberek gyorsan segítsenek......

Ez az ország, meg egyelőre ilyen. Ha tetszik Gyulám! Ha nem!

Kicsit eltűnt. Talán pihenni vágyott. Az elmúltnyócév kitalálója és szállóigévé emelője két év napi szereplés után szinte egy pillanat alatt semmivé vált. Idegesítő félmosolya és mindent bevállalni képes marhaságai szinte bántóan hiányoznak.

De ki is Ő valójában?

A miniszterelnök szóvivője, mint ahogy az "Ajánlott oldalak" fülön szerepel? Vagy netán külügyi és külgazdasági államtitkár, mint ahogy a videoajánló felirata megnevezi? Nem igazán tudható, hiszen a szijjartopeter.hu az alábbi üzenetet adja:

Pedig Az Országa Háza honlapja szerint is ez Szijjártó Péter hivatalos honlapja.

Akkor most ki is ez az ember valójában? Mit csinál? Hova tűnt? Az Egyesült Államok és Azerbajdzsán között eltűnt a kíbertérben?

"Románia elnökének senki sem parancsol"

forrás: hvg.hu

Mi már láttunk ám ilyet. Aztán egyszer csak elkezdett a fagyi visszafelé nyalogatni. Osztottunk sallert, meg kokit, aztán kaptunk olyat, hogy arról koldultunk. Szólhatna valaki Antonescunak, hogy egyszer volt Budán kutyavásár.

Varga Mihály mai TV2-ős nyilatkozatát nem a Habonyárpi írta. Ha ő adta volna a szavakat a szájába, biztosan nem ezt a szlogent választotta volna. A "mire a falevelek lehullanak"-ból ugyanis "nyugaton a helyzet változatlan" lett. Aztán csak hullott a vas meg folyt a vér. Évekig. Állóháború, látszólagos eredmények nélkül. Nem jó ómen.

Az már inkább, hogy nem a Szent Jobb tárgyal, aki mostanában elég sok tudatmódosítót szedhet, mert már a vízióit is továbbgondolja. A tündérmeséből már olyanokat következtet, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

Azért az IMF-nek is kijut belőle, de csak az utolsó napon, mint ahogy Németh Lászlónéból is. Emiatt aztán az IMF képviselői többet fogják látni, mint bármelyik földi halandó széles-e honban. A szürke kosztüm ugyanis nem véletlen választás volt a meghallgatáson. Ő szürke eminenciásként, a háttérből adja elő a kormányzást.

Egyébként sok sikert Varga Mihálynak, mert ha csak egy ici-picit is jobb lesz ettől nekünk, hát ránk fér. A Szent Jobb ámokfutását ugyanis mi fizetjük meg, akárhogy is kommunikálják.

Már nem is tudom mit mondjak. Nézzük először a rideg valóságot.

12.12. Ingatlanügyi hatósági eljárások
12.12.1.1. Termőföld időleges más célú hasznosításának
engedélyezése 400 m2 alatt
                                                                                                                  10 000
12.12.1.2. Termőföld időleges más célú hasznosításának
engedélyezése 400 m2 felett
                                                                                                                   50 000
12.12.2. Más célra hasznosított termőföld újrahasznosítására
készített terv jóváhagyása
                                                                                                                   50 000
12.12.3. Termőföld végleges más célú hasznosítása                                        50 000

12.12.4.1. Termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása esetén a
más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás 400 m2
alatt
                                                                                                                    10 000
12.12.4.2. Termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása esetén a
más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás 400 m2
alatt
                                                                                                                    50 000

forrás: Magyar Közlöny 2012. évi 83. szám 63/2012 (VII.2) VM rendelet

Védjük a termőföldet, az anyaföldet mindenféle spekulánsoktól, meg zöldbáróktól, meg oligarcháktól (sic!). Védjük a termőföldet a termőföldért. Védjük a beruházóktól, akik mindenféle ipari területet akarnak csinálni, és védjük a multiktól, nehogy áruházat építsenek. Legyen. A magyar termőföld ritka kincs. Máshol ilyen nincs, mert akkor az már nem magyar termőföld.

Az viszont már felháborító, hogy aki betartja a szabályokat, és végigszenved egy közigazgatási eljárást, szó szerint végigszenved, mert a "Jó Állam"-tól még rohadt messze vagyunk, az ugyanannyit fizet, mint aki nem tartja be a szabályokat. Kicsit eltérek a tárgytól, de rögtön visszakanyarodok. Szóval a szenvedés. Ma Magyarországon a hivatalok packázásai az egeket verik. Mindenki kapaszkodik a székébe, de önálló döntést, rugalmasságot egyik sem mer felvállalni. Minden kis csinovnyik a lehető legmerevebben ragaszkodik a leírt szabályokhoz, még akkor is, ha az annyira életszerűtlen, hogy sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat kérnek. Az egységes közigazgatás keretében még megyén belül is máshogy működnek a dolgok. Ha egy ügyfél kicsit távolabbról érkezik, csak néz ki a fejéből, hogy ezt most itt miért kérik tőlem, mikor ott meg nem?

Na kanyarodjunk vissza az alapproblémához! Miért is esik egy elbírálás alá a szabályos, és a szabályszegő? Mi is ösztönzi itt az állampolgárt a jogkövető magatartásra a saját gerincén kívül? Egy beruházásnál csak szakhatósági díjra ki lehet köhögni egy-két millió forintot. Ismét beruházás-ösztönző dolgot sikerült kitalálni. Áramlani fognak ide a pénzeszsákok, hogy itt tömhessék a hivatalok zsebét. A rendelet szerint 50-80-100 ezer Forintos eljárási díjak röpködnek, egy-egy A/4-es papírért.

Arról már nei beszéljünk, hogy a hivatalos Magyar Közlönynek is sikerült elírni a rendeletet, mert a 12.12.4.1 és a 12.12.4.2 pont ugyanaz, csak az összeg más. Akkor most "Termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása esetén a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás 400 m2 alatt" mennyi az eljárási díj? 10 vagy 50 ezer.

...mint a vídiakrém.

"ha egyszer a magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy tranzakciós illeték lesz, meghatározta annak a körét, akkor az úgy lesz".  "A magyar parlament döntéseit senki sem tudja megvétózni"

forrás: fidesz.hu

Az IMF belengette, hogy jönnek. A piac ül, nyugszik, kulturáltan szórakozik. Az árfolyamok gyakorlatilag nem mozdulnak.

Elkezdték a jövő évi költségvetés és a hozzá tartozó jogszabályok kidolgozását. Nem mi lennénk, ha nem szarnánk bele a ventilátorba. Lesz tranzakciós illeték, hogyne lenne. Az MNB-re is vonatkozik, nehogymá' a Simor megússza! Nem NER-kompatibilis a figura, folyamatosan bebizonyította. Sőt! A nép ellensége

És "A magyar parlament döntéseit senki sem tudja megvétózni". De nem ám! Médiaszabályozás, jegybanktörvény ..... Nem vétóznak ezek. Csak lóvét nem adnak, aztán sunnyogva a balfenéken egyéni módosítókkal éjjel, hogy senki ne lássa a könnyeiket nyomkodják az igeneket. Nehogy Lagarde asszony összevonja a szemöldökét, mert akkor a Simicska birodalom kénytelen lesz a tartalékaihoz nyúlni. A Nemzeti Nyugdíjmentő Asszony pedig legörbült szájjal lesz kénytelen bejelenteni, hogy már egyetlen magyar cég sem felel meg a közbeszerzési eljárásoknak. Hogy lesz akkor tündérmese? Sehogy.

Összezavarodtam ugyanis egy kicsit. Nem nagyon, csak mint vasorrú bába a mágneses viharban.

Navracsics Tibor beszédében, utalva Mohácsra, Világosra, Trianonra, a második világháborúra és 1956-ra, kiemelte, hogy az utóbbi évszázadok magyar történelmének sikerei a talpra állásról szóltak, ugyanis ezek az események egyszerre tartalmaztak számunkra tragédiát és heroizmust is. Ezzel összefüggésben a miniszterelnök-helyettes rámutatott: ezt egy külföldi anyanyelvű, aki csak magyar nyelvtant tanul, nem fogja megérteni.

Számára ezek csak földrajzi fogalmak, számunkra maga a történelem. Olyan történetek, amelyek magyarrá tesznek bennünket - hangsúlyozta. Most történelmi lehetőségünk van arra, hogy ismét sikeres nemzet legyen a magyar – húzta alá, hozzátéve: „a mi feladatunk az, hogy vonzóvá, széppé és sikeressé tegyük az országot és a magyar nemzetet”.

forrás: fidesz.hu

Nem mondhatnám, hogy magyar specialitás nemzeti nagyjaink éltetése és felhasználása a jövő szépségének ecsetelésére. Még azt is megkockáztatom, hogy más nemzetek esetleg jobban csinálják. Persze magyar mentalitásunkból adódóan, mi arra vagyunk büszkék, amikor istentelenül elbántak velünk, mert szeretünk szenvedni. Ez már igazi magyarság.

Utaljunk csak vissza az idézetre, amit beemeltem. Mohács, Világos, Trianon, II. világháború, '56. Csupa-csupa vereség, ahol egy kivételével az élet- és munkaképes férfigeneráció gyakorlatilag áldozatul esett az esztelen mészárlásnak. Hogy miért is így sikerült? Már csak az utókor tudta megítélni a körülmények tágabb ismeretében. Akik ott voltak, és felelős döntéseket hoztak, sokszor téves információ alapján a legjobbat akarták. Ez lett belőle.

Azt már csak az utókor fogja megállapítani, hogy hol van most napjaink Mohácsa és Trianonja. Mi még nem láthatjuk, de sejtjük, mert „a mi feladatunk az, hogy vonzóvá, széppé és sikeressé tegyük az országot és a magyar nemzetet”.

A nőkre és az anyákra fog hárulni a feladat, hiszen minden történelmi tragédia után ők vitték a hátukon az országot. Mind gazdaságilag, mind genetikailag. Nekik kellett megszülni a következő harcos generáció alapjait, elfeledve fájdalmukat a férjük, fiuk, fiaik elvesztése miatt.

A magyar történelmi sikereknek nevezett időszakok gyakorlatilag soha nem értek véget. Mohács óta ,soha nem volt jó Magyarországon. Folyamatosan és mindenki azt hallja, hogy ha majd ez, vagy az megtörténik akkor itt lesz a jólét. Soha nem lesz itt, mert mindig közbejön valami. Valaki mindig felrúgja az t a bizonyos éjjeli edényt, és jöhet az újabb csodavárás.

Minden nemzetnek megvan a maga Mohácsa, csak ők nem emlegetik folyton. Nem sikerként élik meg a vereséget, hogy lám-lám, mi ezt is túl tudtuk élni. Ők a ténylegesen pozitív dolgaikat élik meg annak, és ebből építkeznek. Igaz, hogy mi ilyenekkel nem nagyon tudunk dicsekedni az elmúlt 500 évből, ami előtte volt azt meg nem nagyon tanítják sehol.

Mi is a siker mércéje akkor? Mitől érezhetjük magunkat sikeresnek, úgy össznemzetileg? Mikor jön el az az idő, amikor az egyén sikerei a közösség, a nemzet sikereivé válnak? Jelenidőben biztosan nem. A siker egyik záloga az örök elégedetlenség, ami a jobbra vágyás hajtómotorja. Ami most van, annál mindig jobbat akarunk. Mindenki. Így vagyunk összerakva.

Még lehet, hogy Viktor lovas szobrot kap. Legfeljebb leöntik vörös festékkel.

Mi lesz itt szombat délután? Az időjárás jelentés szerint a helyzet nem változik. Ma már megdőlt a melegrekord Budapesten. Holnap? Andrássy út környéke? Egy négyzetméterre jutó hőmérséklet emelkedés?

Konzervatív vagyok. Különösen ebben az ügyben. Miért nem lehet a négy fal között otthon? Mi az a meleg méltóság? Szükség van rájuk, nem tehetnek róla. De otthon. A heterók se vonulgatnak. Szépen otthon elrendezik a dolgot, és kész.

A kép egyébként a HVG címlap. Találó.

Megint a Mi Gyurink. A mi kis Szent Jobbunk. Akit senki nem ért meg, és egy beteges elme agyszüleményeinek tartják, amit a kis unortodox agya összekrampácsol. Egy el nem ismert zseni veszett el benne, és mint olyan, korát megelőzve gondolkozik. Senki sem érhet fel hozzá, de az utókor, aki élvezheti munkájának gyümölcsét, és learathatja verejtékének hasznát aranyba foglalja a nevét.

Persze néha megcsillan a földi halandók előtt is a megértés lehetősége, csak nem szabad közelről figyelni az eseményeket. Tisztes távolból figyelve feltűnik, hogy párhuzamosai a végtelenben találkoznak. Rejtélyesen kezdem a mondanivalómat, de kell egy kis bevezetés, mielőtt megcsillan egy csodálatos elme szüleményének apró csillámdarabkája.

Szegény Gyuri unos-untalan ismételgeti, hogy eljött a felemelkedés órája, de nem árt ha szerényen viselkedünk. Ez arra enged következtetni, hogy egy enyhe kis mosollyal a szánk sarkában, mint ahogy a Nemzet Magyar Hangja régen bejelentette a legnagyobb marhaságokat is, de felemelt fejjel közlekedhetünk a világban. Mindenki azt mondja, hogy esetleg összejön az 1,2-1,4%-os növekedés jövőre, ami az elmúlt évekhez képest dübörgésnek számít, de a Mi Gyurink már látja a fényességes jövőt. 2, azaz kettő százalék! Miből is?

A nagy rendszerek találkoznak a végtelenben. Ki van ugye találva ez a telekommunikációs adó, amit Hargitai Jánoson képviselő úron kívül mindenki érezni fog a bőrén. Kicsike kis kétforintocska (az átkosban Bélás) sms-nként. Nem nagy pénz, apróság.

Van ez a parlagfű. Az általános népellenség, úgy július 1-től folyamatosan októberig. Most, hogy egy szimpla valóságsóra dob a pór, egy-egy szombat este cirka másfél milla emeltdíjast, csak áldoz a saját egészségére is! Amúgy is a feljelentgetők országa vagyunk. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ha lehet azonnal! Ki van építve a rendszer. Okostelefon, fénykép, koordináta, küldés. Mi sem egyszerűbb. A parlagfűhöz úgyis mindenki legalább annyira ért, mint a focihoz. Igaz, hogy a legtöbb tévés riportban egy épkézlábat nem tudnak felvenni, mert a fekete üröm ilyenkor még nagyobb, meg dekoratívabb, de nem számít. Elindul a nagy népi kirándulás, és aki egy szál parlagfüvet is lát nyomja az sms-t.

A sok kis kétforint meg csilingel a Mi Gyurink lelki szemei előtt. Már látja, ahogy a GDP emelkedik, és kiüti az NGM plafonját. Ugye, hogy milyen jól kitalálta? Mi meg csak tátott szájjal bámulunk.

Szegény Gyuri. Összeizzadta a költségvetési sarokszámokat és elégedetten hátradőlt. Nézte a golyós számológépet, amit még a nagypapa hagyott rá. Hiába, az öreg már régen látta, hogy a kis Gyurikából egyszer nagy mágus lesz. Benn ül majd a tündérmesébe és a válság hétfejű sárkányával küzd. Mint a mesében. A legkisebb fiú, aki egy szál karddal, vagy inkább hagyományos golyós számológéppel olyan dolgokat művel, amire még az eu-s pénzügyérek is csak csettintenek.

Rövid volt az öröm, és a mi Gyurink rájött, hogy nem kell tíznapos autópálya-matricát vennie, hogy le tudjon ugorni Siófokra egy kicsit áztatni. Vissza kell térnie a sötét, hideg pincébe és tovább tologatni azokat a rohadt golyókat. Már-már kétségbeesésében elővenné az öreg, Bécsből trabin csempészett zsebszámológépét, de az meg napelemes. A félhomályos pincében csak ortodox számok jelennének meg rajta. Egy unortodox tündérmesében? Ugyan már!

Mennyivel könnyebb dolga volt, amíg Mindenkiannyitéramennyitszerzett Jani volt a frakcióvezető. Akkor még olyan sebességgel történtek a dolgok, hogy nem volt idő átfutni sem a számhalmazt. Átment, aztán valamilyen salátában az aktuális problémára szabták. A kis gombnyomogató automaták nem is tudták, mire nyomják az "igen"-t. Ej! Régi szép idők.

Most van ez az új gyerek. Ez a Rogántóni. Bulvárszereplés, meg jópofizás? Behízelegte magát a Főnöknél. Előadta, hogy ő a faszagyerek, most meg okoskodik. Feltételeket szab a sarokszámokhoz. Gyuri meg izzadhat, míg a többiek a lábukat lógatják a hideg vízbe? És aszongya, hogy a bevételi oldalakat nem számolták ki, mert majd a Gyuri. Ha meg nem tudja, akkor őszre összekalapálunk valamit. De hogy adja már az ki magát, hogy a Főnök haza esemesezik Bulgáriából, aztán a Gyuri meg nem küldi rögtön az aktuális söralátétet? Meg az a Tóni gyerek össze-vissza konzultál. A Főnök csak írogat, de ez a Tóni beszélget. A zemberek meg csak ömlesztik rá a sok keserűséget. Ez meg elhiszi. Hogy dolgozni akarnak, meg pénzt keresni. Hát mit találjak én ki? Az araboknak nem kell a homok, az eszkimóknak meg a jégkocka. Mit izzadjak én ki?

Elmarad a Gyurinak a vakáció, azt hiszem. Ha felébrednek a droidok, akkor még a karácsonyi szünet is.

„Amikor az ember sikerről beszél, akkor ez azoktól a céloktól függ, amelyeket kitűzött magának.”

(Orbán Viktor 2012. 06. 16.)

"A nyílvessző mindig célba talál, ha célt utólag határozzuk meg."

(ismeretlen dakota harcos)

A szó elszáll, az írás megmarad. Tartja is magát ehhez a nem éppen dakota, de közmondáshoz Fényességes vezetőnk. Velünk is folyamatos levelezésbe van keveredve. Már szinte hiányzik, ha nem ír. Mégiscsak a nép szava dönt ebben az országban. Nem is erről szeretnék írni.

Mással is levelezik a mi miniszterelnökünk. Most épp a nyugati pénzvilágot próbálja nyugtatgatni írásban. Levélben fogja Brüsszelnek és az IMF-nek garantálni a magyar jegybank függetlenségét. Kérdés, hogy pont a pénzügyi és bankvonalon tett pálfordulásai miatt van-e, aki még elhiszi amit ír? Ér-e még annyit az aláírása, hogy komolyan veszik? Vagy ezt is csak berakják a sorba és kivárják a végét. Elvégre ez  is csak amolyan dörgölődzésnek tűnik. Mosolyogó arcunkat mutatjuk, de közben fogcsikorgatva harcolunk.

Elhiszi-e még Lagarde asszony, hogy Viktor fájó szíve örökké övé?

A Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte Orbán Viktor, „nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki.

forrás: index.hu

Csodálkozik Európa, csodálkozik a világ. Nem nagyon értik, hogy erősödhetett fel egy nem pozitív megítélésű politikai szereplő kultusza Magyarországon. Erősen jobbra, inkább szélsőjobbra tolódást vélnek felfedezni. A magyar miniszterelnököt, de több közéleti szereplőt is megkérdeztek ezügyben a határokon kívül. Látszólag a kérdezettek sem értik, mi történik igazán. Nemzettestvérezés is csak egyszer volt, az is még a fülkeforradalmi hevületben csúszott ki a Fényességes száján a távoli 2010. október 23-i ünnepi beszédben. Azóta az ilyen jellegű kiszólásoktól próbálja megóvni a Fényességest Habony Árpi csapata.

Nézzük mi erősíthette mégis, burkoltan a magyarságot, hogy felmelegítse az elnyomott vágyat, hogy szobrot állítsanak egy államférfinak, aki távolról nézve negatív színben tündököl. Hiszen munkásságát, és politikai megítélését igen leszűkítve 1939 és 1944 közötti tevékenységével azonosítják. Előző tevékenysége a feledés homályába vész, pedig talpra állított egy feje tetejére állított, beteg, megcsonkított országot. Ez mellékesnek tűnik bírálói szemében.

A ráerősítés a rangjának szól. Gyakorlatilag Magyarország utolsó igazi tengerésze. Sikeres tengerésze, aki egészen az ellentengernagyi rangig vitte, végigjárva a szamárlétrát. Nézzünk bele a kormányzati kommunikációba egy kicsit, hogy tengeri hasonlatnál maradjunk, karcolgassuk meg a jéghegy csúcsát:

"A KDNP világnézeti párt, a horgony
a csapkodó hullámokban, a Fidesz szerepe a mozdonyé."
Harrach Péter a Fidesz-kongresszuson 2011. 07. 05

 

„A magyar gazdaság egy gyorsnaszád”

OrbánViktor 2011. 10. 09

 

"mozgásba jöhet az EU hajója"

OrbánViktor 2011. 10. 09

 

„Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket.”

OrbánViktor 2012. 02. 13

Nem nagyon tudunk elszakadni a tengeri hasonlatoktól, pedig igazából azt hangoztatjuk, hogy lovas nemzet vagyunk. Mégis lépten-nyomon belegabalyodunk ebbe a tengerészvirtusba. Még olyan hagyományosan szárazföldi járművet is tengerre bocsátunk, mint a mozdony, de ez betudható még a forradalmi hevületnek.

Ne csodálkozzunk tehát, hogy kezd felerősödni a Horthy-kultusz. Az elmúltkétév ráerősített erre kommunikációban erősen.

Fokozódik a drámai feszültség.

Most, hogy a Nemzet Tolla helyett egy normálisabb Köztársasági elnökünk van, aki el is olvassa amit elé raknak, vége a Lex Havereknek. Kicsit nehezebb lesz a személyre szabott jogszabályalkotás. A Parlamentből kihulló képviselők, akik a magunkonkezdjükaspórolást áldozatai lesznek már bebetonozódnak a járási hivatalok élére. A kiosztható pénzek pedig a Közgép nevű szűrőn keresztül csorognak csak az alsóbb régióba. Mi lesz most? Bedugultak a csatornák, pedig még sok-sok éhes szájat kell betömni a Fényességesnek, hogy 2014-ben legalább szemernyi esélye legyen.

Mi legyen hát? Nincs más választás. Hozzá kell nyúlni a mezőgazdasághoz, még, ha az termeli az ország jövedelmének a látható részét, akkor is.

Először meghirdették a zsebszerződések elleni háborút. Volt abban egy kis bibi. A zsebszerződés amolyan ötödik hadoszlop. Mindenki beszél róla, de senki nem látott még olyat. A nevében ugyanis benne van, hogy csak a két érdekelt fél tud róla. Benne lapul a kis papír a sötétben és marhára nem akar előbújni onnan. Jól érzi magát. Hallgat és fial. Na inne lépni kell, mert az éhes szájak követelőznek. Elviszik a magyar anyaföldet! A múltkor is láttam, hogy a burgerlandi gazda vitte kifelé zsákban. Tápnak álcázva.

Nincs más választás, a bankokkal alkalmazott módszert kell alkalmazni. Fel kell rúgni a szerződéseket. Amit a zöldbáró és az állam kötött. De milyen állam? A mocskosliberálbolsevik állam. Amit a fülkeforradalom elsöpört, mint ökörnyálat sz őszi szél. Hol van az megírva, hogy az elmúltnyócév (húszév) ((negyvenév)) (((hatvanév))) szerződéseit nem lehet felülírni a NER nevében? Nosza kerekedjünk fel, aztán lesz itt mindjárt négyszázezer hektár a haveroknak. A zöldbáró meg majd kummog. Láttunk már ilyet? Nem? Kulák? Mond ez valamit?

Maga a Vidékfejlesztési miniszter, aki egyébként ügyvéd mondta a saját szájával a magyar Parlamentben 2012 júniusában válaszolva a Jobbik képviselőjének:

Ez a 200 vállalkozás, amelyeket nagy földhasználóknak tekinthetünk -Ön erről bizonyára hallott- a napokban abba a körbe kerül, akiket megkeresünk. Megkeressük az úgynevezett zöldbárókat, a nagy földtulajdonosokat, hogy átvegyük tőlük az olyan földeket, amelyek az alapfunkciójukhoz nem szükségesek. Ezeket a földterületeket is a jelenlegi földhaszonbérleti rendszerben fogjuk a helyben lakó gazdák részére átadni.

Opps. Mivanmivanmivan? Teszik érteni mit is mondott a miniszter úr a szájával? Államosítunk? Átvesszük, ami az alapfunkcióhoz nem szükséges? Egy mezőgazdasági vállalkozásnak, legyen az bármekkora, az alapfunkciója a mezőgazdasági terület művelése? Nem?

Kezdődött vala a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotásával. Lett hozzá egy nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök helyettes, akiről azóta sem tudjuk mit csinál valójában, de jól megél belőle.

Aztán halleluja emberek. Tömegével akart magyar állampolgár lenni a Trianon által elszakított területek harmadik generációs magyarsága.

Itthon meg egy a tábor egy a zászló. Mindenki fényes tekintettel réved a jövőbe. Senki nem mond ellent a Fényességesnek. Mindenki benn áll a sorban, senkinek még egy hajszála sem áll kijjebb. Egységes akarat, egységes arculat. A Nemzeti Együttműködés Rendszere dübörög.

A kommunikáció befelé más, mint kifelé. Minden oldalra. Ha a politikusaink meglátják a hátuk mögött a MAGYARORSZÁG táblát kivetkőznek magukból.

Most a romániai magyarságon tesztelik, hogy meddig lehet elmenni a Fényességessel szemben. Azt hiszik, hogy ezek a próbálkozások nem jönnek át a határon.  A határon túl repedezik a NER fala. Nagyon-nagyon repedezik. Kiderül, hogy aki itthon feltétlen híve Viktorunknak, és négyszemközt is csak suttogva mer ellentmondani neki, nehogy valaki meghallja, annak a határon túl önálló, megosztó és ellentétes nézete van a világról. Mivel a kinti magyarok mégiscsak kintiek, következmények nélkül lehet tesztelni a Vezér türelmét. Az erővonalak kint élesen elválnak.

Exportáljuk a feszültséget. Az, hogy ez mekkora károkat okoz a kintieknek senkit nem érdekel. Nehogy már a mi politikusainkat ez befolyásolja. Az sem érdekli őket, hogy velünk mi van, nem ám az, hogy velük. Itthon megy a nagy médiahajcihő, hogy megmentjük a nemzettestvéreinket, kinn meg egymás torkát vágatják el velük.

Remélem a romániai magyar szavazó nem ezeknek a barmoknak az iránymutatása alapján dobál be bármit is az urnába, hanem rájön, hogy a saját boldogulása érdekében a maga javára döntsön.

Isten veled! Hiányozni fogsz!

Most komolyan.

Kiérdemelted a Nemzet Magyar Hangja titulust. Nem volt akkora baromság az elmúlt két évben, amit pajkos mosollyal a szád sarkában ne tudtál volna belemondani a kamerába. Fantasztikus teljesítmény, hidd el.

Igazából Te tetted fogalommá az elmúltnyócévet, a neazemberekkelfizettessékmeg-et, a nyugdíjvagyont eltőzsdéző karvalytőkéseket, és a mindekijóljár-t.

Nem tudom, lehet-e hozzád hasonló tehetséget találni. Magasra tetted a lécet.

Most, hogy kiderült, Te igazából a külügyhöz és a külgazdasághoz értesz igazán, csak eddig elnyomtad ezt a tehetséget magadban, vigyázz magadra. Lázár Janival és Varga Mihállyal egy nehéz időszak előtt álltok, de már nem nektek kell letolni a szart a torkunkon. Erre már új, hiteles arcok kellenek. A Tied, a tiétek már megkopott egy kicsit. A tengeri szél leamortizálta a fülkeforradalomban felrakott sminket. Már kilátszik a segg az arcbőr alól.

Azért nehéz lesz űberelni a kétéves teljesítményedet.

Valamiféle zavar lehet a térerőben. Megkeveredtem, mint vasorrú bába a mágneses viharban:

Kitért rá, rengeteg áldozatot hoztak az emberek az elmúlt két évben, most már sikerekre van szükség, mindenkinek a személyes életében is, ezért az áldozatvállalások eredményeit is fel kell tudni mutatni. Lázár hangsúlyozta, a következő két évben személyes felelősségének tekinti a szociális deficit csökkentését, másrészt olyan sikerek felmutatását, amelyek egy-egy közösség számára is kiutat jelenthetnek abból a kilátástalan világból, amiben ma élnek az emberek.

forrás: fidesz.hu

"...áldozatot hoztak az emberek..." meg "...kiutat jelentenek abból a kilátástalan világból, amiben ma élnek az emberek." MI VAN?

Az elmúlt két évben csak azt hallottuk, hogy micsoda sikereket érünk el. Fülkeforradalom, egykulcsos adó, mindenki jól jár, nyugdíjvédelem a karvalytőkétől, új alaptörvény, multikat sújtó különadó, bankadó, oligarchamentesség, állami földpályázat, 3% alatti hiány. Csak a jéghegy csúcsát kapargattam.

Most meg kiderül, hogy mégis az emberek hozták az áldozatokat. Nekik eddig semmi siker nem jutott, de majd most, hogy Lázár Jani pozícióba jutott, erre is gondja lesz. Hogy mégiscsak kilátástalan világban élünk, és ez eddig sem a képzelet csalfa játéka volt. Hogy már a húsunkat is a bőr alól. Hogy szociális deficit van az országban! Mégsem igaz, hogy mindenki annyit ér, amennyije van!

Egek! Ki gondolta volna, mondjuk februárban, hogy ezeket a szavakat valaha Lázár János szájából halljuk.

És akkor itt a váltás.

Rogán Antal leszögezte: ha az elmúlt két év Magyarország fontos problémáiról szólt, akkor a következő két esztendőben a Fidesz képviselőcsoportjának az átlagemberek problémáira kell összpontosítania.

forrás: ua

Akkor eddig a zemberek, a zátlagemberek le voltak ..... A zemberek embere sem a zátlagemberekért volt? Becsapás? Szemfényvesztés? Ne adj Isten parasztvakítás?

Bele se merek gondolni mi lesz itt, ha az elmúlt két év után, ami ugye a zemberek érdekében történt, nekiállnak az átlagember problémáival foglalkozni. Szűkölve fog bebújni mindenki a legsötétebb sarokba. Eddig is az élet minden területébe bepofátlankodtak. Átírták, felülbírálták, amit gurítani lehet vinnünk kell, és fordítva. Mi lesz még itt az elkövetkezendő két évben az érdekünkben?