Kezdődött vala a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotásával. Lett hozzá egy nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök helyettes, akiről azóta sem tudjuk mit csinál valójában, de jól megél belőle.

Aztán halleluja emberek. Tömegével akart magyar állampolgár lenni a Trianon által elszakított területek harmadik generációs magyarsága.

Itthon meg egy a tábor egy a zászló. Mindenki fényes tekintettel réved a jövőbe. Senki nem mond ellent a Fényességesnek. Mindenki benn áll a sorban, senkinek még egy hajszála sem áll kijjebb. Egységes akarat, egységes arculat. A Nemzeti Együttműködés Rendszere dübörög.

A kommunikáció befelé más, mint kifelé. Minden oldalra. Ha a politikusaink meglátják a hátuk mögött a MAGYARORSZÁG táblát kivetkőznek magukból.

Most a romániai magyarságon tesztelik, hogy meddig lehet elmenni a Fényességessel szemben. Azt hiszik, hogy ezek a próbálkozások nem jönnek át a határon.  A határon túl repedezik a NER fala. Nagyon-nagyon repedezik. Kiderül, hogy aki itthon feltétlen híve Viktorunknak, és négyszemközt is csak suttogva mer ellentmondani neki, nehogy valaki meghallja, annak a határon túl önálló, megosztó és ellentétes nézete van a világról. Mivel a kinti magyarok mégiscsak kintiek, következmények nélkül lehet tesztelni a Vezér türelmét. Az erővonalak kint élesen elválnak.

Exportáljuk a feszültséget. Az, hogy ez mekkora károkat okoz a kintieknek senkit nem érdekel. Nehogy már a mi politikusainkat ez befolyásolja. Az sem érdekli őket, hogy velünk mi van, nem ám az, hogy velük. Itthon megy a nagy médiahajcihő, hogy megmentjük a nemzettestvéreinket, kinn meg egymás torkát vágatják el velük.

Remélem a romániai magyar szavazó nem ezeknek a barmoknak az iránymutatása alapján dobál be bármit is az urnába, hanem rájön, hogy a saját boldogulása érdekében a maga javára döntsön.