Nem egyszerű nyelv a magyar. Sajnos azon a szinten vagyunk, hogy már honfitársainknak is problémát okoz a használata, de igazából ez egy másik poszt témája.

Egyre több helyen hallom, olvasom, hogy amit a forradalmi munkástanács kormány és a vele szoros egyetértésben működő kormánypárti frakció az emberek megmentése érdekében tesz, az nem érthető a dekadens, rothadó nyugati társadalmak tagjainak és politikusainak. Az állandó félrefordítások és melléolvasások komoly kommunikációs problémát okoznak, és erősen erodálják a fülkeforradalom vívmányait. Jellemző, hogy aki nem a nemzet része, határon innen és túl, az fel sem foghatja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nagyszerűségét, és áldásos hatásait.

Itt van például az amerikai helyettes külügyi államtitkár, Thomas Melia. Össze-vissza beszél itt mindenféle egypárti kormányzásról (pedig kétpárti van, csak az egyik nem mérhető), meg az új Alkotmányt ócsárolja, meg a médiatörvény sem tetszik neki. Az egyházügyi törvényről meg már ne is beszéljünk. Még jó, hogy Szijjártó Péter a miniszterelnök magyar hangja rögtön reagált.

Senki nincs abban a helyzetben - sem Magyarországon, sem azon kívül -, hogy megkérdőjelezze a magyar emberek akaratát, márpedig "a magyar emberek világosan és egyértelműen kifejezték az akaratukat tavaly tavasszal, amikor az ország megújítására és átszervezésére adtak világos felhatalmazást a kormánynak"

forrás: Magyar Hírlap

Persze elkövette azt a hibát, hogy ismét magyarul próbálta a világ tudtára adni, hogy mi is itt a helyzet, ezt viszont csak mi értjük. Nagy szerencséje, hogy a blogomat Amerikában is olvassák, ezért, természetesen ingyen és bérmentve, a Nemzeti Együttműködés szellemében, lefordítottam amerikai barátainknak, hogy értsék. Nehogy félreértelmezzék mire odaér a hír.

There is nobody in that situation - neither in Hungary, neither it without -, that let him question the Hungarian people_nation will, in any case the Hungarian people_nation expressed their will with a spring last year when it is a country clearly and unambiguously his reformation and a clear authority was provided to the government for his reorganization

Tessék tehát tudomásul venni a hanyatló nyugaton is, hogy a magyar emberek akaratával egyszerűen nem lehet szembemenni. Punktum.

Az idei bálványosi szabadegyetem zárónapján Orbán Viktor csattanósra sikeredett sallerral üzent. A legfájdalmasabb azért, mert igazából tudtuk, éreztük a zsigereinkben, de nagyon rosszul esett hallani. Már csak azért is, mert egy olyan álommal kevesebb, ami egy egész, sőt, talán több generáció álmait zúzta össze. Igazából akkorát kaptunk, hogy lefejeltük az asztalt. Izomból.

most elérkeztünk a nyugati jóléti és fogyasztói társadalom végéhez

forrás: Magyar Hírlap

A nyolcvanas évek végének 17 és 30 év közötti nemzedéke gyakorlatilag az egész világba vetett hitét vesztette el. Akkor már láthattuk, hogy a Lajtán túl még a fű is máshogy nő, és elérhetetlennek tűnt számunkra. A rendszer/módszer váltás egy kicsi reménnyel kecsegtetett, hogy egyszer majd mi is megérhetjük. Kemény munkával megkaphatjuk mi is azokat a dolgokat, amik ott természetesnek tűntek. Igen. Olyan érzése volt az embernek, hogy ez együtt jár az élettel. Dolgozol és keresel annyit, hogy jár. Természetesen nem járt, mert erre már rájöttünk időközben. Az elérni kívánt álom egyre csak távolodott.

Most már kormányprogram lett belőle, hogy nem is fogjuk soha elérni. Kész. Vége van. A kis rózsaszín lufi kipukkant és egy halk lepkefing marad utána. Nem is okolom Viktort, hogy kimondta, nem Ő szúrta ki a lufit, neki csak a nekrológ jutott. Csak olyan keserű, hogy így a pofánkba vágta.

Nem kis mértékben előrevetíti a sötét jövőt, ami a modernkori rabszolgaság víziója. A szegény tömegek éhbérért, vagy egyszerűen csak az ennivalóért a munkaalapú társadalomban néhány kiváltságos zsírját növelik. Jelen pillanatban még az álmodozó nemzedék lufijainak áráért, de később, mikor azt már visszafizettük, az erős államnak nevezett néhány emberéét hizlalják. Aki meg megpróbálja kidugni a fejét, azt a többiek, jó magyar szokás szerint visszarángatják.

Lehet, hogy kifelé erősnek fog tűnni a nemzet, de belülről és közelről csak a végagóniáig dolgoztatott, csontsovány, reményvesztett emberek homogén masszája lesz. Hamarosan.

Vége az Uniós elnökségnek. A Fényességes kiosztott egy-két kokit és sallert, de a pofonfa még nem érett be teljesen. Van még mit lerázni róla, de ezt a lehetőséget már átadja a vezénylő-tábornokoknak. Nem Lázár János lenne, ha nem használná ki a lehetőséget.

Nem arra gondolok, hogy közli facetoface, hogy "a házelnök úr téved." Ezek a jellegű odamondogatások kellenek az uborkaszezonra.

Arra gondolok, hogy kiosztotta a gondolkozni valót a kisebbik "kormányzó" pártnak. Szándékosan nevezem így őket, mert szerintük mérhető a jelenlétük, szerintem meg nem. Ha nem lennének hozzáragadva a Fényességes seggéhez már rég nem lennének a politikai palettán. Na ezt a tényt most közölte is szép ügyesen a nagyobbik kormányzó párt frakcióvezetője:

"jó lenne, ha a KDNP szembenézne azzal, hogy ez nem egy koalíciós kormány. Eljött az ideje, hogy ezt fölmérjék. Ezzel mindent elmondtam"

forrás: magyar hírlap

Most aztán Semjénék gondolkozhatnak a nyári szünetben, hogy hol is a helyük. Fontos lenne eldönteni, mert az egyes szám első személy kezd eluralkodni a Fideszen belül, szinte minden nyilatkozatra jut egy. Az egyházakat szabályzó törvény kapcsán borult ki a bili, hogy a KDNP azt hitte, egyenrangú partner. "Lófaszt mama!" -mondta majdnem Lázár János, de eszébe jutott, hogy nem lenne ildomos. Ezért aztán közölte, hogy Ő (egyes szám első személyben) kézben tartotta az egész törvényjavaslat átverését, mert:

"ez egy olyan parlamenti többség, mármint a Fidesz-frakció, amely annak a felelősségét, hogy a gombot neki kell megnyomnia, viseli"

forrás: ua

Márpedig a gombnyomogatás felelőssége elsősorban a frakcióvezetőjé, mert a többiek csak a birkaszellem jegyében nyomják a bekiabált igent vagy nemet. Sokszor azt sem tudják mire. Főleg éjjel, mikor úgy riadnak fel álmukból.

Kíváncsi vagyok, hogy felfújja-e a pofáját őszre a KDNP, és közli a Fényességes bandájával, hogy a 2/3 és vele a sarkalatos törvények csak együtt, mármint velük együtt lehetséges. És legalább az alapvető tisztelet, János bátyám, az alapvető tisztelet. Vagy nyelnek egyet és nyomkodnak tovább bőszen. Elvégre jön a nagy elbeszélgetés. A 2014-es karcsúsítás már most kezdődik, és Lázár János negyed óra alatt dönt emberek sorsáról. De ez egy másik hír, ne vonjunk egyelőre párhuzamot.

Tegnap, a hidegfront elmúltával normális idő volt. Ideális egy balatoni kiruccanásra. A nagy víz tőlünk légvonalban úgy 80 kilométer, de az erdőn keresztül rövidebb, ezért a család előnyösebbnek tekinti, mint egy strandot. Kisebb a zsúfoltság, a kaja a parton sem drágább, mint egy kisvárosi déli menü. Még sincs agyonklórozva a víz, és nem ér össze az ember válla, mint a medencében. Ha hullám van, az is természetes, nem ránt be a szivattyú. Mindezeket összevetve jobban szeretjük a Balatont, mint akármelyik környékbeli strandot. Balatonlellére mintha hazajárnánk. Igazából minden helyet ismerünk, tudjuk hova érdemes beülni és hova nem. Azért minden egyes alkalommal végig koslatjuk a főutcát, ami a turista szemével az állomás környéke. Többnyire ismerős arcokkal és dolgokkal találkozunk, legfeljebb a válság hatására bezáró boltokat és butikokat számoljuk, mert egyre több van.

Persze van, aki mindent megpróbál a fennmaradásért. Ma már természetes, hogy mindenhol lehet étkezési utalvánnyal és üdülési csekkel fizetni a kajálásért is. A legtöbb magyar vendég ki is használja. Aki csak teheti ezt használja fizetőeszközként.

Az igazi ok, amiért megint klaviatúrát ragadtam, az esti séta alatt ütötte meg a szememet. Igazából megfagytam, mint néger gyerek a sarkkörön. Az egyik étterem utcai hirdetőjén megláttam a címben szereplő ételt. Magyar gyros. Alatta a magyarázat a gyengébbek kedvéért: Sertéspörkölt pitában. 

Egek ura. Michelin csillagos kaja, csak még nem jöttünk rá. Micsoda gasztronómiai élmény, mikor a paprikás-zsíros pörköltet, ami normál esetben igazi zsírral készül, abban a vékony tésztában próbálja úgy megenni az ember, hogy a fehér pólón/ingen ne hagyjon nyomot. A garantált hasmenésről már nem is beszélve, mikor a maradékot próbálják ehető élelmiszerként lenyomni az ember torkán. Nem tudom mi jöhet még. Régebben legalább újrasütötték a maradékot, mert vagdaltként vagy fasírtként próbálták a nagyérdemű elé tálalni. Már erre sem adunk. Az ötlet biztosan díjat fog nyerni. Csak nem azét, aki bepróbálkozik egy evéssel.

Mindig is irigykedve néztem a mediterrán világ embereire. Lazák, vidámak. Jó focit nézhetnek, jó a kajájuk és sziesztázhatnak. Nem megy el a gatyájuk a téli fűtésre, és csak "leugranak" nyáron a tengerpartra.

Most mégsem lennék olasz. Miért? Egyszerű az oka. Odabasztak nekik egy jó adag megszorítást. MEGSZORÍTÁST! Teccikérteni? Ugye, már el is felejtettük ezt a szót, hiszen a forradalmi kormány ígéretet tett, hogy nem lesz megszorítás. És nem lett.

Vannak helyette tervek, mint Széll Kálmán, meg Magyary, meg Semmelweis, meg hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam Széchenyi. Az olaszoknak ilyen nincs, nekik csak a megszorítás keserű kenyere jutott. Itt nyirbálunk egy kicsit, onnan meg elveszünk. Senki nem jár jól, nem úgy mint nálunk. Itt mindenki jól jár. Megmondták, pofádlapos. Érdekes azért, hogy ott is 2014-re fog egyensúlyba kerülni az élet, tehát Európa és benne mi is még cirka három évig csak tántorgunk a kötélen és bízunk a kifeszített védőhálóban. Na meg Mari néniben, aki toldozgatja-foldozgatja rajta az egyre irdatlanabb lyukakat.

Nem jó most olasznak lenni. Ha nekik is lenne egy Fényességesük másképp állna a zászló, de az övék csak a zászlórúddal van elfoglalva.

Negyven fok. Az agyam helyén egy lüktető massza, ami sikít egy jó hidegfrontért. Van rá ígéret, és igény is lenne rá, de jelenleg hiánycikk. Közben bedobják a gumicsontot. Mármint, hogy Kövér beszólt a Fényességesnek. Ezt is csak most lehet hírértékként kezelni. Bezárt a törvénygyár, kell valami bulváros a népnek. Mióta Kövér László házelnök lett amúgy is el-elmaradoznak az elhíresült bemondásai. Egy-két rendreigazításon kívül semmi említésre méltó. Még a végén kiesik a politikai celebhatározóból. Így, a nyáriszünetre odadobnak valamit, hogy legyen min rágódni.

Méghogy ellentmond a Fényességesnek! Lári-fári (ja, bocs ez egy másik). Megmondta a Fényességes is, a magyar hangja is és Lázár is, hogy "Senki kedvéért nem fékezünk" (bocs, ez is egy másik film. Hiába a negyven fok). Megmondta a Fényességes, hogy Nem olyan időket élünk! Majd lehet lassítani, ha újra ellenzékben ülnek, addig munka van. Nincs idő a vitára. Fölösleges. Van konzultáció, többféle. Meg kell kérdezni a népet, hogy mit akarunk, aztán megcsináljuk, amit akarunk. Ennyi.

Háború van, és háborúban csak a parancsnok akarata számít. A parancsnoknak mindig igaza van. Majd békeidőben lehet sunnyogni, meg elbeszélgetni a régi háborús emlékekről. Most nem olyan időket élünk.

Emlékszik még mindenki! Ugye? Nem volt ez olyan régen. Tavaly tavasszal biztatott minket az akkori ellenzék, hogy csak ők. Akkor még csak egy egyszerű kommunikációs fogásnak tűnt a dolog, mert a nép, az istenadta nép ritkán látja előre a Kedves Vezető gondolatait. Ritkán vallja be az ember, ha hibázik, de ez van. Nem érhetünk fel arra a szintre, hogy előre lássuk azokat a szándékokat, amivel a Fényességes vezeti az országot kifelé a sötét rengetegből, ahova az elmúltnyócév juttatta.

Tegnap természetesen értelmet nyert ez a szlogen is. A Fényességes megvilágosította elménket, és ráirányította a figyelmet saját kicsinységünkre. Folytatta az egy éve megkezdett mondatot és rögtön értelmet nyert:

Csak a Fidesz-KDNP képes az ország problémáinak megoldására

forrás: fidesz.hu

És még igaza is van. Más ugyanis oda sem fért volna tőlük. A tüzet és a fazekat teljesen körülülték. A problémákat csak ők látják és ők tudják rá a megoldást. Senki emberfia nem rendelkezik olyan képességekkel, mint a Fényességes. Nem láthatja a problémát, ezáltal megoldani sem tudja. Csak a Nagy Sámán és esetleg a számokkal hadilábon álló jobb keze. Aki szent és sérthetetlen. Majd újraszámoljuk, nem gond. Egyébként, meg mindenki jól jár.

A nagy ember nagy gondolata mindig értelmet nyer, csak ki kell várni. Mi pedig tátott szájjal bámulunk, hogy ismét neki van igaza, és soha nem érhetünk fel a gondolatai magasságába.

Nemrégen már kezdtem növénnyel az egyik bejegyzésem, de ez most tényleg arról fog szólni.

A bejegyzés apropója az, hogy ismét találtak GMO-s növényt az országban. Nem véletlenül állunk ellen a génmódosított növényeknek. Nem olyan régi a technológia, hogy ki lenne próbálva az összes hatás. Nem csak a káros, hanem a jó is. Istent játszó genetikusok keverik az állati és növényi géneket, pedig a természet nem véletlen alakította úgy őket, ahogy eredetileg voltak.

Tavasszal szóját tárcsáztattak ki, most kukoricát. 160 hektárt, ami csak a jéghegy csúcsa. A vetőmag hivatalos forgalmazótól származó, fémzárolt mag. Gondolom a magyarországi forgalmazó cég sem gondolta, hogy a zsákban GMO-s mag van. Az ugyanis nagy hírű, nemzetközileg elismert vetőmagtermelőktől származik. A csavar a dologban az, hogy közben a vetőmag forgalmazó cég ellen felszámolási eljárás van folyamatban. Ha a nemzetközi cég fizetne is kártérítést, azt lenyúlják a hitelezők. Magyarul a gazda nem kap semmit.

Bevett gyakorlat a mezőgazdaságban, különösen a kisebb gazdaságokban, ahol az éves haszon a hidegvízre való, hogy a vetómag- és műtrágyaforgalmazók olyan szerződéseket kötnek, amivel gyakorlatilag hitelként adják az inputanyagot. A fizetség pedig vagy a termény közvetlenül, vagy egy lekötési szerződés, mely gyakorlatilag a biztosíték a hitelben elvitt anyagra. Jobbára kisebb családi gazdaságok és egyénitermelők veszik igénybe, akikre rászakadt a föld a '90-es években, és elvesztették az összes egyéb bevételi forrásukat. Ők a vidék "kényszervállalkozói". Most aztán se pénz, se posztó. Termés nem lesz, kártérítés sem, de a vetőmagon kívüli inputanyagokat akkor is ki kell fizetni, ha a forgalmazó a kártérítés fejében eltekint a vetőmag árától. Ha igaz a hír, hogy a 160 hektár csak a kezdet, és több megyében több ezer hektárra tehető a szennyezett vetés, akkor hihetetlen nagy baj van. A kistermelők sorban lehúzhatják a rolót és az amúgy is nagy munkanélküliségi rátával sújtott baranyai vidéken még több földönfutó lesz. Ha okosan csinálják a dolgaikat akkor esetleg a terület alapú támogatás életben tartja őket, mert azt megkapják, ha módosítják időben a kifizetési kérelmüket, mert megtehetik. A kukoricáról pihentetett területre kell váltani és gondoskodni a gyommentességről. Legalább valami marad.

A másik ami eszembe jutott erről a dologról az, hogy úgy fogunk járni vele, mint a parlagfűvel vagy a krumplibogárral. Próbálkozunk az ellenállással, de előbb-utóbb elterjed magától. Ha már egyszer itt van nem lehet megfogni az összeset. Először csak egy-egy tábla marad meg, mert kimarad a szórásól, aztán az szépen terjed. Természetesen a nagy hírű, nemzetközi cég nem véletlen teszi ezt. Ő is ugyanerre számít. Most lesz egy kis szánom-bánom, de igazából nem rengeti meg a pozíciókat. Jövőre, vagy egy kicsit később meg hivatkozási alap lesz, hogy már úgyis itt van. Nincs értelme harcolni ellene. Aztán csodálkozunk, hogy mire az euró bevezetésre kerül a kukorica magától besétál a magtárba.

A magyar termékeket is importáljuk. Itt tartunk. Mi jöhet még?

De előtte még egy kicsit nézzük meg közelebbről mit is mondott személyesen a Nagy Vezír tegnap. Mondott bizony sok szépet és jót, arról az 1 millió 140 ezer emberről, aki még hisz abban, hogy bármi köze is van ehhez a nagy demokráciához. Olyan messzemenő következtetéseket vont le belőle, hogy a magyarok felébredtek. Ezek szerint eddig aludtak, de ez a konzultáció, mint egy hercegi csók, felébresztette Csipkerózsika álmából ezt a nemzetet. Kár, hogy ezek szerint az eddigi konzultációkat, de még a Fényességes Fülke Forradalmat is átaludtuk. Nem tudom érdemes-e felébredni.

A kormányfő hangsúlyozta, a konzultáció eredménye erős és széles középosztály képét vetíti elő, „amelybe minden magyar beletartozik, aki munkából akar élni”

forrás: magyar hírlap

Ha egy kicsit is baltával akarjuk hasogatni a szőrszálat, akkor kiderül, hogy semmi nem változik, csak a segély lesz magasabb. Ha ugyanis a középosztály attól szélesedik, hogy valaki a munkából akar élni, de csak akar, akkor gyakorlatilag semmi nem változik. Ha attól szélesedni a középosztály, hogy dolgozik, és olyan munkát végez ami emeli az életszínvonalat, értéket teremt és eladható, az már igen. De ha már az akarattól is szélesedik, akkor baj van.

A másik oldalról közelítve a kérdést. Annyira széles értelmezést kap a középosztály, hogy a minimálbéres dolgozók, vagy az ennek töredékéért vizionált közmunkások is a középosztály részét fogják képezni, az nem az ország felemelkedését fogják jelképezni, hanem azt, hogy a jelenlegi, igen keskeny réteget adó középosztályt is lerántják. Ezzel nem akarom megbántani azt a réteget, aki kénytelen ennyiért dolgozni, mert ők igenis a munkából akarnának megélni, csak hát nehezen tudnak. Ők az igazi hősei ennek az országnak, és a középosztály számukra elérhetetlen messzeségnek tűnik. Ha őket viszont odasoroljuk, akkor a polgári Európa még távolibbnak tűnik.

Meg kell mondjam, kíváncsian várjuk az őszre beígért, a szociális konzultációból fakadó és az új Alaptörvénnyel kompatibilis sarkalatos törvényeket, amelyek előrevetítik a középosztály kialakulását/felemelkedését.

Július elseje közeledtével, ami sok egyéb mellett a Köztisztviselők/Kormánytisztviselők napja, és ami az idén egy kicsit faramucira sikeredett, kicsit többet foglalkoznak a társadalom eme elátkozott rétegével. Elátkozott, mert törvény adta kötelességük a mindenkor kormányzattal való lojalitás, nincs is más választásuk, hiszen végrehajtói a törvényalkotói akaratnak. Hangsúly van a végrehajtáson. Nem kitalálói a szabályoknak, hanem végrehajtói. Ezt annak a rengeteg okoskodónak üzenném, aki hajlamos az ügyfélfogadó munkatárson számon kérni a dolgokat, holott a választott képviselőjén kéne. A szabályokat ugyanis ők alkotják. Ennyi kis bevezető után inkább rátérnék a poszt lényegére. Mármint amiért klaviatúrát ragadtam.

Horváth Viktor, a KIM főosztályvezetője az ÁROP-ról szóló előadásában azt mondta, bizonyított tény, hogy a köztisztviselői létszám és a közigazgatás működési kiadásai között nincs statisztikai összefüggés, és ez nemcsak Magyarországra, hanem az EU összes országára nézve is igaz. Ez azt jelenti, hogy a köztisztviselői karban történő létszámcsökkentés nem jelenti automatikusan a közigazgatási kiadások csökkenését is, mondta.

forrás: index.hu

Még egyszer, kicsit lassabban:

a köztisztviselői karban történő létszámcsökkentés nem jelenti automatikusan a közigazgatási kiadások csökkenését is

forrás: ua

Az elmúlt hét évben, 2004-től közel 40%-os létszámleépítés történt a közszférában. Az összes nyugdíjba ment köztisztviselői helyet, mint státuszt megszüntették, de volt olyan év, amikor már aktív korú dolgozóktól is megváltak. Mindig a takarékosság jegyében tették. Fő elv volt, hogy ezzel mennyit spórol az állam. Mostanra kiderült, hogy mégsem? Miért kellett évekig az elbocsátástól rettegni? Miért kellett még ez a plusz stressz is a mindennapi daráló mellé?

Természetesen a felvetődik a kérdés, hogy a mostani leépítéssel, amiről persze nem szólnak a hírek, és suttyomban történik az előkészítése, szóval a mostani közel 20 %-os létszámleépítés a kormánytisztviselői szférában az önkormányzati feladatok átvételének előkészítése? Most van 66 ezer kormánytisztviselő, amit fel akarnak duzzasztani 100 ezer fölé a járási rendszerrel. Ebből a 66 ezerből most cca 20 %-ot, azaz 13200 embert akarnak kirakni. Szeptember 1-ig. Marad 52800 kormánytisztviselő. A járási rendszer igazából 2013-ban fog elindulni. Addig még legalább egy söprési hullám biztosan lesz. Persze szigorúan a takarékoskodás és az ésszerűsítés jegyében. Ebbe a szűk rétegbe mindig bele lehet törölni a kormányzatnak a lábukat, mert az istenadta felé kiváló kommunikációs fegyver, hogy az "ingyenélők" csapatát csökkentették. Kár, hogy az ő ökörségüket ezek a "lábtörlők" hajtják végre.

Ráadásul kiderült, hogy nem lett olcsóbb a dolog. Szépen vagyunk.

4. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosítása
11. § A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény a következő 63/A. §-sal egészül ki:
„63/A. § A Kormánytisztviselõk Napja július 1-je, amely az e törvény hatálya alá tartozó szerveknél – a munkaviszonyban állókra is kiterjedően – munkaszüneti nap. Az ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört betöltők esetében a Kormánytisztviselők Napja nem minősül munkaszüneti napnak.”

forrás: Magyar Közlöny

Nehogymá' egy életerős, dolgozó kiessen a munkából, akár egy napra is. Termelni kell, mert különben nem lesz felemelkedés. Mondanom sem kell, hogy az ügyfelesek szívnak a legnagyobbat, mert a legbarmabb ügyfélre is mosolyogni kell, miközben belül elrobban az agyad. Az ügyfelesen szívnak egész évben és még ezt az egy napot is elveszik tőlük. Ráadásul diszkriminatív módon, csak őket sújtva. Gondolom ezzel is emelni akarták a dolgozók összetartását. Amúgy is az ő hátukon vágja mindenki a fát, ráadásul éhbérért. Aki viszont kitalálta nyomja pénteken a habzsi-dőzsit, ingyen, valami elit helyen. Gondolom elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, azokra gondolva, akiket odaláncolt az ügyfeles pulthoz.

Gratulálok. Sikerült ismét egy olyan módosítást hozni, ami emeli a kormánytisztviselők elégedettségét. Szükség is van rá, mert jelenleg a bányászbéka segge alatt van. Ennyi erővel mondhatták volna azt is, hogy eltöröljük, és punktum. Kevésbé lett volna keserű a szánk.

Nem tudom, hogy 42 évesen melyik korosztályhoz tartozom, de ez nem jelent számomra identitás problémát. Főleg annak a tudatában, hogy olyan korban élhetek, amikor aktív résztvevője vagyok a történelemnek. Sőt! A(!) TÖRTÉNELEMNEK.

 Két éve, nem is, másfél éve, vagyis inkább egy éve és két hónapja csupa történelmi esemény részesei lehetünk. A teljesség és az időrendiség igénye nélkül néhány történelmi léptékű tett, amit az emberek kormánya valósított meg:

-          Elsősorban és talán a legfontosabb főhelyen a fülkeforradalom. Ez egy világraszóló történelmi esemény, ami eddig egyetlen nemzetnek sem sikerült.

-          Aztán a történelmi seggberúgás. Annyira sikerült, hogy az IMF azóta sem próbálkozik velünk.

-          A karvaly-tőzsdéző manyupok einstandolása. Bocsánat, a nyugdíjrendszer stabilizálása, mely megvédi a mindenkori nyugdíjak értékét és biztonságát.

-          Az Alkotmány. Gondolom, nem kell kommentárt hozzáfűzni.

-          A gazdasági szabadságharc egyik legfontosabb, ha nem a legeslegfontosabb, csatájának megnyerése, mikor az államadósságot egy mozdulattal csökkentettük. A nyugdíjrendszer stabilizálásából megmaradt pénzen, amit a kisemberek önként és dalolva ajánlottak fel a megszorítások ellen küzdő, és folyamatos harcot vívó kormánynak.

-          Majdnem kifelejtettem, hogy az EU történelmi megállapodásokat kötött az elnökségünk alatt, és Magyarország visszaszerezte hírnevét és önbecsülését ezalatt a félév alatt.

-          A végére hagytam a lényeget, ami azért szoros összefüggésben van az egyik tavalyi történelmi eseménnyel. Azzal, hogy kiebrudaltuk az IMF nevű rablóbandát az országból. Amit mondtak azt végrehajtottuk, szívunk is rendesen, de e történelmi tett után máshonnan kell finanszíroztatni hazánkat. A Nagy Államadósság Elleni Szabadságharc, mint szólam folyamatos. Az egyik oldalon. A másik oldalon meg gazdasági függőségbe sodródunk Kínával. Elvégre ismét egy történelmi együttműködést sikerült kötnünk. Kár, hogy a Nagy Államadósság Elleni Harc jegyében nem mi adunk Kínának kölcsön, hanem ők nekünk. Ráadásul egymilliárd €-t. Gratulálunk kedves Viktor. Igazán bagatell összeg.

Sikerült ma időben lekapnom az index.hu címlapját. A régi pártállami idők ugrottak be róla, csak akkor Kína helyére Szovjetunió volt írva. A deja vu érzést a rövid sporthír adta.

Micsoda felemelő érzés a történelem sodrában élni, és részese lenni egy nagy kor nagy emberének sikereiben.

Orbán Viktort az emberek fogják leváltani 2014-ben, kizárt, hogy a Fideszben addig váltás legyen - nyilatkozta Mesterházy Attila, az MSZP elnöke

forrás: hvg.hu

Valószinű igaza van Mesterházynak, de nekem azért Orbán Viktor magyar hangja ugrott be először erre a hírre.

2014-ben majd kiáll a kamerák kereszttüzébe és elkezdi mondani a szokásos szöveget?

Mármint, hogy az emberek kormányának tudomásul kell venni az emberek akaratát, mert ez a kormány az elmúlt nyolc év kormányával szemben az emberek által ráruházott felelősségteljes hatalommal az embereket szolgálja. Csak, és kizárólag azért dolgozik éjjel nappal, hogy az emberek külső és belső ellensége ellen háborút viseljen és ezeket a csatákat sikeresen megvívja. Ha beledöglenek az emberek, akkor is, mert az emberek ezt akarták a fülkében. Még réges-régen, mikor forradalom volt. 

Lesz-e vajon egy Horn Gábor akkor, aki kimondja, hogy "Azt mondták, hogy menj a picsába!", vagy még akkor sem.

Felvirradt a nap, mikor a gazdasági szabadságharc egyik legfontosabb csatájának útjából elgördült az egyetlen akadály. A T. Ház bólintott.

Természetesen a reklámszakemberek már tuttira vették, hogy ha eddig mindenre bólintottak, akkor ez sem fog dugába dőlni. A MOL reklámja máris kompatibilis a kormány eddigi tevékenységével és kommunikációjával.

Nem akartam berakni az egész reklámot, mert minden csapból és MOL-kútból ez folyik, csak három képet tettem ide. Ez is szemlélteti elméletem helyességét.

"Egy irányba tartunk", hirdeti a szlogen és lelki szemeim előtt megjelenik Orbán Viktor magyar hangja, aki ezt a mondatot, és az ezzel egyenértékű "elmúlt nyolc évet" és a "zembrek felhatalmazását" kombinálja egy éve. Ezzel meg is él a magyar médiapiacon. Olyan, mint a szépemlékű Budapest Tv. Egyazon színvonalon tudott maradni több évig. A bányászbéka segge alatt, de ott tartósan.

A képekből még kitűnik, hogy ha haladni akarunk, akkor mindenkit félre kell lökni az útból. Szegény kerékpárosok ékalakban haladnak előre, de a jobbra tartó nyilak (nem véletlen) félrelöknek mindenkit az útból. Ez is a mostani retorika és a mindennapi gyakorlat része. Akinek ellenvéleménye van, vagy csak egy kicsit is másképpen látja a dolgokat az takarodhat az útról. Aki nincs velünk az ellenünk van, szól az örök mondás. Sőt visszatér a régi, miszerint a nép nemzet ellensége.

A reklámblokk végén, még felteszik a kérdést, mintegy szociális konzultáció szerűen. Téged mi hajt? Engem a túlélési vágy. És téged?

Mindenkinek más jut eszébe erről a városról. Van akinek cca 20 millió halott, plusz ugyanennyi sebesült. Az I. világháború kirobbanásának közvetlen kiváltója az itt történt merénylet, egyesek szerint.

Másoknak a Szociális konzultáció ÓRIÁSI (!) sikere ugrik be. Miért is? Mert Orbán Viktor állandó magyar hangja Szarajevóban magyar újságírók előtt jelentette be ezt a felülmúlhatatlan teljesítményt.  Bejelenthette volna Budapesten is, mert június 16-n mindenképpen itt tartózkodik az egész vezérkar. Nem a bohócforradalom miatt, mert arra nem kíváncsiak, hanem mert  Nagy Imre kivégzésének és újratemetésének ma van az évfordulója.

Gondolom snassz lett volna ma odaállni egy csapat újságíró elé Budapesten, mikor lehet külföldön is nyilatkozni. Igaz, hogy így sokkal kevesebb magyar újságíró van ott, de annál nagyobbat szól a hír. Mégiscsak nemzetközi bejelentés ez. Igaz, hogy Szarajevóban a külföldi újságírók nem értették, hogy egy nem emberi nyelven beszélő, vigyorgó keljfeljancsi mit vartyog össze, de nem is ez a lényeg. Nekik nem kell érteni a magyar demokrácia lényegét, ami előre megírt kérdezz-felelek játék rengeteg pénzért. Külön vonalkód-felárral, nehogy valaki visszaéljen velem, és esetleg hülyeségeket, netán kormányellenes (hallatlan!) dolgokat válaszoljon a nevemben. Még a végén fekete pont kerül a nevem mellé, tévesen, és mikor összesítik a harcostársakat rossz fényben tűnjek fel.

Update: Ma Pozsonyban nyilatkozott a drága a bohócforradalomról. Természetesen magyar újságírók előtt. Itthon nem nyilatkozott. Még ilyet!

Tegnap zavarban voltam, mint Ádám anyák napján. Az Országgyűlés ugyanis tavaly június 14-n fogadta el, viszont csak 16-n lett kihirdetve. A jogszabályok a kihirdetéstől számítva hatályosak, általában. Ezért a mai napra időzítettem a posztot, elvégre ma 15-e van.

Nem láttam sehol felvonuló, éljenző tömegeket, sőt még egy emlékező cikket sem, pedig egy rendszer születését tisztelhetjük ebben a pár napban. Az Országgyűlés tavaly ilyenkor fogadta el a Nenyit, ami a NER születése. Ekkor lett a fülkeforradalomból egy teljesen új rendszer, ami a Nemzet Együttműködés Rendszere. Milyen szépen is hangzott a dolog. Akkor. Azóta megtapasztaltuk, hogy az együttműködés mit jelent. Befogod a pofád és beállsz a sorba. Ez is egyfajta együttműködés, csak jó oldalról kell nézni a dolgokat.

Nem hiszem, hogy erre az ünnepi pillanatra gondolva időzítették tegnapra a Magyary-program bejelentését, de illik a képbe. A program alapgondolata a Jó állam. A jó államban dolgoznak a Jó munkásemberek. Dolgoznak, mert egyébként jön az éhhalál. Bárki, bármilyen munkát köteles elfogadni, egyébként kiírja magát a NER-ből. Aztán nézegethet.

Ünnepi hangulatnak kellene uralkodni, legalább a kormányközeli erőknél. Legalább a saját nagyságukat és művüket kellene fényezni. Főleg, hogy az elmúlt évben elég sokat kopott.

Nem csodálom, hogy Orbán Viktor keresi Réthelyi Miklós utódját. Sajnos nem tudta felvenni a fordulatot. Most is ajánlásokat küld szét az oktatási intézményeknek, hogy hogyan lehet könnyebben énekelni a Himnuszt.

Nem tanult az elmúlt időszakban Miklósunk. Ha figyelt volna, akkor nem ajánlgatna. Tudhatná, hogy az elmúlt húsz év zavaros időszaka, de különösen az elmúlt nyolc év (by Szijjártó) olyan mértékben lerombolta az emberek énektudását, hogy nem ajánlásokra van szükség. A fülkeforradalom olyan mértékű felhatalmazást adott, hogy az emberek érdekében döntéseket kell hozni és közölni velük. A döntéseket egy össznépi konzultáció előzi meg, melyben megmondják, hogy mit kell gondolni. Ez nem a ti dolgotok, ez a magyarok dolga (by Orbán). Folyik a munka és az lesz amit a Miniszterelnök Úr akar (by Matolcsy).

Ezért nincs helye egy tudósembernek ebben a kormányban, és azért keresik az utódját.

Ajánlások. Lári-fári (hogy egy másik klasszikust idézzek).

Orbán Viktor szerint a kormány lépése nélkül nem lehetett volna fenntartani a nyugdíjrendszert, az ugyanis az összeomlás szélén volt...

...Nemcsak a nyugdíjrendszert sikerült így megmenteni, a kormány ugyanis hozzákezdhet az ország „első számú ellenségének”, az államadósságnak az érzékelhető mértékű csökkentéséhez is, amely hosszú távon helyezi biztonságba Magyarországot, a nyugdíjakat és a mai fiatalok jövőjét – közölte.

forrás: miniszterelnök.hu

Olyan, mintha ma mondta volna a kedves Miniszterelnök Úr, de hát ezt 2011. február 2-n nyilatkozta a fényességes győzelem napján, mikor végérvényesen legyőzte a kormány a magán-nyugdíjpénztárak karvaly-tőzsdéző seregét.

Kiderült, hogy annyira mégsem fényes a jövő, de nem kell csüggedni. A mai nap ismét fényességesen fog csillogni a Miniszterelnök Úr emlékirataiban. Ismét sikerült megmenteni az egyszer már megmentett nyugdíjrendszert.

Orbán Viktor tájékoztatta az érdek-képviseleti delegáltakat, hogy "a nyugdíjrendszert megmentő lépéseknek az az alapvető célja, hogy a nyugdíjba vonuló emberek méltó nyugellátásra számíthassanak". Példaként azt mondta, hogy hétfőn a parlament a fideszes kezdeményezésű alkotmánymódosítás elfogadásával "elhárított egy nagyon fontos akadályt" a nyugdíjrendszer biztonságba helyezése útjából.

forrás: fmh.hu/belfoldi/20110607_orban_elvarja

Nem tudom, hogy ez már a végleges megmentés-e, vagy lesz még mentőcsomag? Csak van még a társadalomnak olyan rétege, akikről lehet egy kis bőrt lehúzni a dicsőséges fülkeforradalom nevében.

Nem mellékesen: Gabika kapott jutalékot a dicsőséges őszi-téli hadjárat miatt? Mert azt illene visszafizetni, ha most a Miniszterelnök Úrnak újra menteni kellett. A versenyszférában a jutalék csak sikeres üzlet után jár. Remélem Lázár János odafigyel az ilyen "aprópénzekre" is.

A mai Orbán vs szakszervezetek találkozó rövid összefoglalójából ez jött le. Mondom a magamét. Mindenki mondja a magáét. Akár egymásnak háttal állva dobálhattak volna fél kiló sárgaborsót a falra, aztán jónapot.

A sztrájkbizottság vezetője szerint ugyanakkor a reggeli egyeztetés "korrekt, nyugodt" légkörben zajlott, a miniszterelnök ismét elmondta, milyen gazdasági bajokkal küzd az ország, ők pedig beszámoltak neki a rendvédelmi dolgozók problémáiról.

forrás: origo

Mindenki elmondta a maga baját, mint Mari néni az Sztk-váróban, aztán ki-ki a maga útján.

Igazából tegnap már leírtam. Mindenki belebeszélhet Orbán Viktor zsebébe. Otthon majd kiválogatja.

Még mindig rendvédelmi dolgozók.

"Elfogadhatatlan, ha azok fenyegetőznek, akik a rendre esküdtek fel"

forrás: fidesz.hu

Az idők kezdete óta ez az álláspont uralkodik. Ezzel sakkban tartható az állomány. Ennek olyan érzelmi zsarolás íze van. Hasonlatos a: "Lehet csinálni emberek, de százan várnak arra, hogy leüljenek az önök helyére".

"nem a népszerűséget nézem, hanem arra figyelek, hogy minél több saját személyes erőt is mozgósítsak annak érdekében, hogy az emberek előtt világossá tegyem, minek mi az értelme, és felkínáljam számukra a lehetőséget, hogy mondják el, amit gondolnak. Ez ma fontosabb nekem, mint hogy egyébként a népszerűségi mutatók éppen hogyan állnak".

forrás:ua

Kár, hogy elhiszi amit mond. Vagy annyira mégsem?

"ezt a változást végig fogjuk csinálni, akkor is, hogy ha egyébként nemcsak tüntetnek a házam előtt, hanem beköltöznek a hálószobámba"

forrás: ua

Ez már igen. Ez az, amihez hozzászoktunk az elmúlt egy évben. Belebeszélhetünk Orbán Viktor zsebébe. Majd, ha ráér, otthon kiválogatja. És milyen jól hangzik, hogy meghallgatott minket. Csak marhára nem érdekli.

A nép hős fia, aki egyébként védett személy, innentől kezdve műveleti területen tartózkodik rövid szabadidejében. Igaz, hogy azt nyilatkozta, neki nincs szüksége senkire és semmiféle társadalmi szervezetre, mert őneki (egyes szám első személyben) készen kell állnia a mindenkivel való közvetlen kommunikációra, de ennek vége.

A rendvédelmisek csak elköhhintették magukat, a TEK-esek rögtön lezárták Orbán Viktor házának környékét. Gondolom a család kérése lehetett, hogy érettségi időszakban a gyerek tudjon rendesen tanulni, ne könnyezzen a szeme a füstgyertyáktól. Viktor biztosan nem kért ilyet, és csak Anikó hathatós közbenjárására adhatta be a derekát. A húsz zavaros átmeneti évben (minusz négy év), különösen a végén erősen hangoztatták, hogy nem kell félni a néptől, mert mi a nép és a népért vagyunk.

De egy miniszterelnöknek is van magánélete. Nem lehet, hogy mindenféle jött-ment rendvédelmis ordítozzon ott a csendrendeletet megszegve. Remélem a TEK-esek vannak annyian, hogy a bohócügyi államtitkár rezidenciáját is megvédjék. Elvégre ő a következő ember Viktor után.

Most, hogy csend honol majd a környéken, és végeláthatatlan nyugalom szállja meg a kedves vezetőt, igazán visszahallgathatná magyar hangja nyilatkozatait. Azokat, amiben elmondja, hogy ezek a kedves emberek mellettünk tüntetnek, hiszen ez a kormány a megszorítások ellen van. Még esetleg ki is szólhat az erkélyen, hogy -Hazamehettek fiúk! Ezek velünk vannak!

2007 február.

A nemzet hős fiai eltávolítják a kordont a Parlament épülete mellől. Akadályozta a kultúra és a szellem szabad áramlását, ami ugye nem megengedhető. A hőstett súlyát emeli, hogy az akkori szabályok szerint "műveleti terület"-en, tehát gyakorlatilag háborús körülmények között hajtották végre az épület felszabadítását.

2011. március.

Az elégedetlen rendvédelmi dolgozók a megmozdulásukkal együtt tűz- és polgári védelmi feladatokat ellátva ellenőrzik a tűzcsapok állapotát a Parlament közelében. Mi történne, ha nem működne és a 2/3 leégne?

Természetesen nem megengedett, és mivel Magyarországon hétfő (2011. május 30) óta hadiállapot van, és a fülkeforradalom óta gyakorlat a visszamenőleges szabályalkotás, a képen szereplő tűzoltók DEZERTŐRÖK. A hadiállapot miatt statárium vár rájuk és nem számíthatnak kedvező ítéletre. Harctéri körülmények között a legkisebb kilengést is súlyos megtorlással kell sújtani, mert példát kell statuálni a harci szellem fenntartása érdekében.

Hogy mindenki értse a Tisztelt Házelnök úr is ráerősít. Aki nem vett részt az alkotmányozásban, és nincs érvényes személyre szóló halotti bizonyítványa, az csak üres borítékot kap fizetés helyett. Gondolom a trükkös költségtérítési igény is le lesz sztoznózva, úgyhogy a képviselők egy része kényszerszabadságon volt. Sőt, még azon sem. Egyenesen igazolatlan távollét.

Régebben nem volt ez gond. Egy bizonyos Gyurcsány Ferenc, ha csak tüsszentett kirohant a fél Ház a büfébe. Azért természetesen járt a fizetés.

Hagyok időt:

"Az ellenséget onnan lehet felismerni, hogy ha mi nem győzzük le őt, ő győz le minket."

Orbán Viktor

Azt tudjuk tegnap óta, hogy Magyarország harcban áll. A miniszterelnök szerint mindenkivel. Mint a Hegylakó. A végén csak egy maradhat. Az egy, aki nem ellenség, mindenki más az. Mert csak akkor lehet felismerni, mikor legyőztük. Térdig fogunk járni a hullákban, és csöpögni fog a vér a kard végéről. Dögszagra gyűl az éji vad, de mi vagyunk a győztesek. Kár, hogy nem lesz kinek elmondani, mert egyedül állunk.

Büszkék is lehetnénk rá, csak nehogy kurva nagy hasra esés legyen belőle. A mai Orbán-beszéd után úgy tűnik az lesz, mert ráálltunk a jobb lábunkkal a balra, vagy fordítva. Kinek-kinek pártállása és hitvallása szerint. Elindulni így pedig nem lehet, legfeljebb pofára esni.

Mindjárt itt az elején a lényeg:

....Magyarországon még nem érett meg a helyzet a vasárnapi zárva tartásra. Most ugyanis ötnapi munkából még nem lehet megélni, és amíg ötnapi munkából nem lehet megélni, addig ez a kérdés nem aktuális.

forrás: index

Először azt hittem, hogy futtából tökön rúgja a KDNP-t, de aztán rájöttem a mondanivaló mélyére. Nem a kisebbik kormányzó párt alázása a lényeg. Nyíltan kimondta, hogy rohadt nagy szarban vagyunk. Mármint mi, akik dolgozunk. A hárommillió ember, aki hat és felet tart el nem tud megélni abból a pénzből, amit normális körülmények között meg lehet keresni. Ezért nem heti öt, hanem hat, sőt a többség hét napot dolgozik. Itt jött el a pillanat, mikor a Széll Kálmán terv teljesíthetetlenségét beismerte a miniszterelnök. Akik szeretnének dolgozni, azok nem fognak tudni elhelyezkedni, mert a jelenleg dolgozók elfoglalják a helyüket. A hatodik és a hetedik napon végzett munkával.

A beszéd elkövetkezendő részével meg aztán önostorozásba kezd, pedig nem ez a célja:

"Elegünk lett abból, hogy becsületes munkából nem lehet megélni,

forrás: ua

Neki van elege? Mit mondjunk mi, akik nap, mint nap a bőrünkön érezzük. Hiszen az előbb mondta, hogy nem lehet megélni belőle? Akkor most miből is van elegünk? Nekik miből is van elegük? Az elmúlt egy év sem arról szólt, hogy meg fogunk élni a becsületes munkából, mert a népnyúzás nem lett kisebb, csak populistább jelszavak társulnak hozzá. Az ostor most is a végén csattan.

Ráadásul még mindig csak bontunk:

Amit nappal felépítettünk, éjszaka lebontottuk" – mondta. Most viszont azt határozták el, hogy "minden gátat lebontunk".

forrás: ua

Ráadásul már nappal sem építkezünk. Csak bontunk és bontunk és bontunk....

Lesz itt kilábalás?