Mindig is irigykedve néztem a mediterrán világ embereire. Lazák, vidámak. Jó focit nézhetnek, jó a kajájuk és sziesztázhatnak. Nem megy el a gatyájuk a téli fűtésre, és csak "leugranak" nyáron a tengerpartra.

Most mégsem lennék olasz. Miért? Egyszerű az oka. Odabasztak nekik egy jó adag megszorítást. MEGSZORÍTÁST! Teccikérteni? Ugye, már el is felejtettük ezt a szót, hiszen a forradalmi kormány ígéretet tett, hogy nem lesz megszorítás. És nem lett.

Vannak helyette tervek, mint Széll Kálmán, meg Magyary, meg Semmelweis, meg hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam Széchenyi. Az olaszoknak ilyen nincs, nekik csak a megszorítás keserű kenyere jutott. Itt nyirbálunk egy kicsit, onnan meg elveszünk. Senki nem jár jól, nem úgy mint nálunk. Itt mindenki jól jár. Megmondták, pofádlapos. Érdekes azért, hogy ott is 2014-re fog egyensúlyba kerülni az élet, tehát Európa és benne mi is még cirka három évig csak tántorgunk a kötélen és bízunk a kifeszített védőhálóban. Na meg Mari néniben, aki toldozgatja-foldozgatja rajta az egyre irdatlanabb lyukakat.

Nem jó most olasznak lenni. Ha nekik is lenne egy Fényességesük másképp állna a zászló, de az övék csak a zászlórúddal van elfoglalva.