Mostanában ritkán írok, és ennek nem csak az elfoglaltság az oka. Kiábrándító az, hogy hiába minden szó, csak elhalkul a puszta magányában. Mondhat itt bárki bármit, a kijelölt csapásirány tartása egyre merevebb. A szemellenzők kicsit előbbre csúsztak, így még kevesebb inger üti meg a vágtató gyorsnaszád szánhúzó lovainak szemét. (Ez volt olyan jó, mint a mozdonyhorgony. Hiába, néha előjön belőlem is a habonyárpi.)

Azért így is van ami átüti az ingerküszöböt.

A civil társadalom, mint a mindenkori hatalom görbe tükre kellene, hogy funkcionáljon. Természetesen a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs szükség görbe tükörre, hiszen mindenki egyet akar. Ettől olyan fene nagy az együttműködés. Nincs ellenvetés, kilógás a sorból, még egy apró pici elhajlás sem. Szép rendben sorakoznak az együttműködők, és épül a rendszer. Na, most kérem ez nem így van, mert demokrácia van. Ez onnan látszik, hogy vannak az együttműködők és az ELLENSÉG. Civil társadalom nincs. Álcivilek vannak.

Ma aztán elértük a mélypontot. Álcivilek fenyegetnek álcivileket. Ki tud több buszt megtölteni? című játékunk következik. A fő kérdés az, hogy kié legyen a Kossuth tér? A "demokratikus ellenzési erők"-é, vagy a CÖF-é, akiknek azért van Társadalmi Szerződés című adu ász is a kezükben? Ki a nagyobb civil? Aki a bukott politikusokból álló társaság, vagy aki a görbe tükör helyett csontig benyal a kenyéradójának? Hova mehet még lefelé a tényleges társadalom, mint civil szféra nevében elkövetett szófosás. Békemenetre ellenbékemenet, akik összecsapnak valahol a Duna parton, mert nem tudják eldönteni ki a nagyobb civil!

Húzza ki mindkét társaság a seggéből a fejét, nézzen körül és tényleg próbáljon meg tenni azért a civil társadalomért, akiknek a nevében egy nagy csomó adóforintot magukra költenek.