Süldő fejjel, mikor a kezünkbe került egy-egy nyugati katalógus, csak néztünk, mint a gázálarc. Olyan dolgok voltak benne, amiről sokszor azt sem tudtuk, mire használják. Csak a szájtátás maradt. A csodálkozás, hogy ott a rothadó kapitalizmusban milyen szar egy melósnak, hogy azokat a dolgokat meg tudja venni, ha akarja. A fogalom már akkor is létezett. Jóléti társadalom. Mi meg építettük a szocializmust.

Aztán a nagybetűs ÉLET kezdetén csillogó szemmel néztük Nagy Imre újratemetését, mert tudtuk, hogy jön a lehetőség. Csak tojáshéjjal a seggen, üres zsebbel nem az jött, amire számítottunk.

Mire összegründoltuk a rávalót, meg kiépítettük azt a kapcsolatrendszert, amivel már lehet kezdeni valamit kinyílt a tér. Nagy reményekkel beléptünk az EU-ba, amitől jobb életet vártunk. Azt hittük közelebb jön az a bizonyos jóléti társadalom. Ha már a belünket kidolgozzuk érte.

Aztán jött ma a hidegzuhany. A jóléti társadalom, mint olyan kipukkadt, mint a lufi és a büdös életbe nem fogjuk tudni, hogy milyen. Közben a belünket kidolgozzuk. Most majd jön a munkaalapú társadalom, csak mi már eddig is a munkából próbáltunk megélni. Sajnos tudjuk, hogy nem igazán lehet. Talán aki ezt kitalálta, az is dolgozhatna egy kicsit. Vagy legalább kipróbálhatná. És megpróbálhatna megélni abból, amit így keres. 

Azután hitelesen beszélhet a munkaalapú társadalomról. Meg a nem XXI. századi munkamódszerekről. Meg a 47 ezerből meg lehet élni. Meg a sikeres válaszokat adunk a nyugat hanyatlására. Meg a f........................