Minden programját lemondta mára a köztársasági elnök. Gondolom kapkodott fűhöz-fához, hogy mi történhetett. Elment Viktorhoz is, elvégre ő emeltette pajzsra.

A következő fiktív beszélgetés zajlott le közöttük:

OV: Üdvözöllek kedves Pál.

SP: Pál. Dr Schmitt Pál.

OV Nem bomolj Pali. Kellet valami koncot dobni, hogy mindenki egyenlő.

SP: Volt egy kis probléma az úton. Viktor! Hát ennyit sem tudtok elintézni! A Frankfurti tranzitból alig akartak felengedni a gépre. A sok határőr meg vámos olvasgatta az irataimat, és vigyorogva mutogattak, hogy hamis. Valami olyasmit vettem ki a szavaikból, hogy túl sok a betű a nevemben. Ők úgy tudják, hogy a Dr előtag már nem játszik. Erre mi vár itthon? Leszáll a repülő, és valami külső sötét hangárban a TEK-es Audik várnak. Mint valami keresztapát. Hát mi folyik itt Viktor!?

OV: Tegnap nem értem rá Palikám, mert amit a Feri intézett, ott le kellett aratnom a babérokat. Meg volt kis pezsgő, kaviár, aztán nem akartam úgy járni, mint Szekeres Imi ugyanott. Tudod, Kecskeméten voltam felavatni a magyar GDP mentőangyalát. Van már Mercigyárunk is. Mit szólsz?

SP: Kit érdekel ez most! Viki. Te még a csattogós lepkét tologattad a felcsúti porban, és pisiből gyúrtál sarat, mikor énnekem már a Himnuszt játszották az olimpián. Aztán vén fejjel kellett doktorit szereznem, amire ezek a nyikhajok azt mondják, hogy smafu! Két éjszakát kellett a fénymásoló gép mellett töltenem, meg egy egész napot gépeltem két ujjal. Ezek meg azt mondják, hogy másoltam! Mikor az egész társadalomra nézve hasznos dolgot fordítottam le ezeknek, akik annyi nyelvtudással rendelkeztek akkor, hogy daszvidányiatováris. Mit csináljak most Viki? Te hoztál ilyen helyzetbe, találj ki valamit!

OV: Nyugi van Palikám. Már reggel a rádióban megmondtam, hogy sérthetetlen vagy. Innentől kezdve a csalás, mint vád felségárulás. Majd odaküldöm az Obersovszkyt. Ő úgy be tud nyalni Palikám, hogy az urológus utána harangjátékozhat a prosztatádon. Neki meg add elő, hogy te a legjobb tudásod szerint dolgoztál. Erre biztattak az egyetemen is. Aztán mondjál valamit a jövőről.

SP: Mit Vikikém. Én már egy megfáradt öregember vagyok. Mit tudok én még tenni, azon kívül, hogy aláírogatok nektek.

OV: Ne félj semmit. Mond, hogy kijafaszomat érdekel a kisdoktoritok. Rittyentek egy phd-t aztán mindenkinek coki. Na ezt fogalmazd meg köztársasági elnökhöz méltón. Küldök egy csapatot aki megírja, és utána egy másikat, aki belerakja a megfelelő helyesírási hibákat. Tudod, hogy elhiggyék, hogy Te írtad. Na menjél Palikám. Vár a sminkes, meg az Obersovszky. Aztán egyet se félj, amig engem látsz.