Nem rég írtam, hogy "Egyszerűen nem értik". Nem értik továbbra sem, de az ügynek folytatása van. Nem is akármilyen.

A Himnusz-éneklési ügy 2. számú Pótviktori magasságokba emelkedett. Innentől kezdve kormányzati, és ezzel együtt hivatalos magyar állásponttá nőtte ki magát. Az EHF-nek egyenesen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes írt személyesen. Mondhatnánk azt is, hogy na bumm. Nagy dolog. Írt már máskor is, aztán mi lett? Semmi. Az EHF valószinű most sem fog változtatni a szabályozáson. A mondani való viszont sokat elárul arról, hogy miért is tartunk itt, és miért ilyen a megítélésünk külföldön.

"Ha a veszprémi szurkolók el akarják énekelni a Himnuszt, tegyék meg! Amennyiben ezért büntetés jár, vállaljuk, és gyűjtést szervezünk az összeg befizetésére" – tette hozzá a miniszterelnök-helyettes.

forrás: sportgéza

Ismerős. Ugye?

Nehogymá', nehogymá'. Más mondja meg, hogy mi a jó nekünk és mi nem! Azt a szabályt kell csak betartani, ami nekünk jó. Ami nem, arra magasról szarunk, aztán majd kifizetjük a büntetést. De nehogymá' az EHF mondja meg hol folyik a Lánchíd!

A magyar miniszterelnök-helyettes buzdít a szabály megszegésére. Személyesen. Kis dolog ez, de sajnos elfogadott gyakorlat és gondolkozásmód. Minden területre kiterjed és nincsenek kiszámítva a hosszútávú hatásai. Olyan carpe diem látásmód. Aztán, majd lesz valahogy. Máskor és máshol majd valakik megoldják.

Az elvekről van szó. Sajnos.