Chikán Attila az I. Orbán-kormány gazdasági minisztere olyan "félidei" szakértői véleményt mondott. Meglehetősen érdekes olvasmány, annak tudatában, hogy igazából egy Fidesz-közeli ember szájából hangzanak el ezek a gondolatok. Ugyanakkor félelmetesek is. Egy olyan szakember véleménye, aki belülről is látta a működést. Ismeri a mechanizmusokat, mert azok állandóak, akkor is, ha unortodox módszerekkel próbálják eltéríteni a dolgok "normális" menetét.

Kiragadnék néhány gondolatot, ami megütötte a szememet:

Igen, van változás. Véget ért a szabadságharc, és elkezdődött egy tárgyalásos időszak. Ezt én nem tekintem fegyverletételnek, ennél bonyolultabb a helyzet.

 

Korábban alapelvnek tekintett tételeket is hajlandóak voltak visszavonni, ami lehetővé teszi, hogy tárgyaljanak az Európai Unióval meg az IMF-fel egy ésszerű gazdaságpolitikai felfogás mentén. Ezért nem beszélek fegyverletételről. Ezt a folyamatot ráadásul olyan ügyesen tálalták, hogy sikerült azt a képzetet megőrizni az emberek nagy többségében, hogy azért itt az történik, amit mi akarunk.

forrás: index.hu

Nagyon súlyos! Sikerült azt a képzetet megőrizni, hogy az történik amit mi akarunk. A valóság ezzel szemben, hogy ez egy délibáb, csak a kommunikációs osztály most nem egyesre vizsgázott. Elhitették a zemberekkel, hogy ki a góré. Pedig nem.

Hogy az történik-e, amit mi akarunk, azt nehéz lenne megmondani, ugyanis jelenleg nem látni olyan gazdasági stratégiát, ami alapján meg lehetne mondani, mit is akarunk pontosan.

forrás: ua

Kár, hogy egy elismert gazdasági szakember sem tudja pontosan, hogy mit akarunk. A tengerész hasonlatnál maradva, némi dakota beütéssel: A lovastengerészek összevissza száguldoznak a hánykolódó gyorsnaszáddal.

Cséfalvay Zoltán NGM-es államtitkárnak volt a napokban egy nagyon figyelemre méltó nyilatkozata, amelyben egyebek mellett azt mondta, hogy új sztorit kell kitalálni a Széchenyi-terv mellé.

forrás:ua

A sikerpropaganda egyik ékköve a Széchenyi-terv. Ettől dübörgünk éjjel nappal. Minden egyéb terv erre támaszkodik, ebből táplálkozik és innen szerzi forrásai nagy részét. Elég félelmetes, hogy egy két éve működő, elvileg sikeres projekt mellé most kell majd kitalálni a "sztorit". Akkor eddig csak öntötték a feneketlen kútba a sok lóvét (közpénzt)?

Így aztán nagyon lassúak az irányítószervi mechanizmusok, például nem írják ki a pályázatokat, ha kiírják, nem bírálják el.

forrás:ua

Hopp egy válasz az új sztorira? Emiatt kell újragombolni a kabátot?

A koncepcióhiánynak a napi cselekvésre is megvannak a közvetlen hatásai. A gazdaság irányítását végző emberek  – minisztériumi középvezetők és az alattuk dolgozók – iránytű nélkül dolgoznak. Ráadásul sokan félnek saját döntéseiknek az ebben a bizonytalan helyzetben be nem látható következményeitől.

 

Egy jól működő intézményrendszerben vannak olyan csatornák, amelyek az információkat megfelelően strukturálva eljuttatják a legmagasabb döntési központokba, végső soron a miniszterelnökhöz. Egy ilyen intézményesített, döntéseket előkészítő struktúra hiányzik, ebből fakad a problémák egy része: tömegével lehet találni egymással nem harmonizáló döntéseket.

forrás: ua

Szerintem a fenti két gondolat az egyik legerősebb kritika. Az elmúlt két év ámokfutásának egyenes következménye. Gondolok itt a fűnyírózásra. Fejek hullottak. Olyanok is, amelyeknek nem kellett volna. Most gyakorlatlan emberek ülnek olyan helyeken, ahol a stratégia döntéseknek születnie kellene. Nem születik, mert ez a rendszer nem tűri a "hibákat", a kilengéseket, a kreativitást, a gondolkozást és az építő kritikát. Aki kritizál az a nemzet ellensége. Ki mer így önálló döntést hozni?

A java pedig még csak most következik:

Én azt gondoltam, hogy a Fidesz közvetlenül a választások után elő fog állni azzal az – egyébként teljesen valós – helyzetértékeléssel, hogy itt volt egy elhibázott gazdaságpolitika, ennek sajnos következményei vannak, nehézségeket kellett volna ígérni, türelmet kérni. Ehelyett a kormány azt ígérte, hogy senki nem fog rosszul járni, ami nyilvánvalóan lehetetlen. A kiigazításokat csak eltoltuk két évvel, miközben még nehezebb helyzetet hoztunk létre, mint volt. Ha 2010-ben indultunk volna el a remélhetőleg most kibontakozó  irányba, az kevesebb áldozattal járt volna. A Fidesznek is jobb lenne, ha már túl lennénk azoknak a dolgoknak a jelentős részén, amik előttünk vannak, miközben közeledik a 2014-es választás.

forrás: ua

Tehát, aki úgy érezte, hogy eddig rosszul mennek a dolgai, nem igazán látja a kiutat, az most jobb ha nem is olvassa tovább. A helyzet ugyanis nem lesz egy cseppet sem jobb. Sőt most jönnek a "megszorítások" (fúj, sic ....) Most fogjuk igazán a bőrünkön érezni. Eddig csak sétagalopp volt, mert csak közvetve nyúztak. Most majd élesben.