Még el sem indult az év. Jó tizen-huszon évvel ezelőtt ilyenkorra fogta fel az ember, hogy túlélte a szilveszteri alkoholbevitelre a január elsejei maradékelpusztítást. Négy napja van 2012 és már történelmi csúcsokat döntöttünk meg.

Állunk itt a fülkeforradalom romjain és kapkodjuk a fejünket, mint vasorrú bába a mágneses viharban.

320 az euró, 262 a svájci frank. Ma már nem szakad tovább? 407 a benzin 432 a gázolaj. 1,35 euró egy liter gázolaj. Egy minimálbéres munkás közel egy órát dolgozik egy literért.

Dübörgünk, mint a Pannon Puma.

Természetesen az államadósság csökkent. Megmondta Gabika is, meg a Nemzet Magyar Hangja is. Lendületben az ország. És elmegyünk a falig.

Még mindig nem értünk a falhoz. Mert elmegyünk odáig. Messze van még? Mi már nem látjuk, mert annyira gyorsan közeledünk felé, hogy becsuktuk a szemünket. Várjuk a csattanást.

Ki irányítja vajon így a dolgokat? Belülről fakad? Mint a szépség? Kívülről irányítják? A Fényességesnél nagyobb embereket is lehúztak tavaly a WC-n. Megshortolják Viktort? Vagy nem?

Bizonytalan vagyok, mint Ádám anyák napján. Vagy mégsem? Hol vannak a válaszok? Hogyan tervezzünk így erre az évre? Erre a hétre?