A tavalyi remeklés után, mikor első és legemlékezetesebb újévi köszöntőjét prezentálta a Prezident, remegő gyomorral vártam az idei köszöntőt. Végül is elvesztette szüzességét a Nemzet Tolla, gondoltam a tavalyiból tanulva kicsit másmilyen lesz. Dramaturgiailag nem is csalódtam.

A tavalyi Sándor-palotás tárlatvezetés után a helyszín és a beállítás is megváltozott. Természetesen eben is benne van az előző év, és benne van a jövőkép is. Elvégre ez lenne a lényege egy újévi köszöntőnek.

Első és legszembetűnőbb változás, hogy az idei helyszín a Parlament. A törvénykezés motorja a törvényhozás házában. Jellemző kép, hogy az Elnök Úr egy helyben áll. Nem mozog. Megtestesíti az állandóságot, a stabilitást. Elvégre kétszáz törvény született ebben a házban, és azokat egyetlen pisszenés nélkül sikerült elsőre aláírni. Mennyi olvasás, értelmezés és lelki tusa kellett meghozni ezeket a döntéseket, nehogy olyan törvény szülessen, ami esetleg nem összeegyeztethető az Alkotmánnyal, a demokratikus alapelvekkel és a nemzetközi szerződésekkel. Csoda, hogy megmozdulni sem tud az Elnök Úr.

Szimbolikusan középen áll és körülötte forog a Parlament, amely a képi hatás miatt az egész világot jelképezi. Biztosan a Parlamentet forgatták Schmitt Pál körül, mert nem hiszem, hogy olyan piciket sasszézott, ami láthatatlanná tette a fordulást. Kicsit szédítő volt, mintha ringlispílen ülne az ember, de legalább nem imbolyog, mint tavaly.

Jellemző ez is a tavalyi évre. Mondhat bárki bármit, a szavazógépek megszavazzák, amit a Fényességes és annak Szent Jobbja kitalál. Állunk egy helyben és körülöttünk forog a világ.

A szövegírók nem erőltették meg magukat. Nem sok újdonság került az idei beszédbe. Volt megint egy kis emúltnyócévezés:

Magyarországot és polgárait súlyos anyagi helyzetbe
sodorta a korábbi évek felelőtlen gazdálkodása.

Hopp ez a tavalyiból van. Az ideiben így szól:

A parlament és minden választott vezető felelőssége, hogy ezt a tapasztalást átadjuk a következő nemzedékeknek, hogy többé ne lehessen elviselhetetlen adósságba hajszolni családokat, ne lehessen felelőtlenül bánni mások sorsával.

A lényeg ugyanaz, csak a szórend változott.

Aztán volt egy kis új Alkotmány, bocsánat elnézést ALAPTÖRVÉNY. Na itt azért már előjött a tavalyi Pál. Fellapozta az Alaptörvényt és a Nemzeti Hitvallásból idézett. Sikerült az első mondatot elolvasni hibátlanul. A második elején már összeszaladhattak a betűk a szeme előtt, biztosan szédült kicsit, hogy forgatták alatta az épületet. Bebizonyosodott, hogy nem csak írni, olvasni sem tud rendesen.

Volt egy kis válságozás, meg egy kis vihar, de nem maradhatott el az üzenet a beszólogató és levelezgető külföldnek sem:

Minden embernek és minden nemzetnek joga van a saját útjához.

Lehet, hogy Viktor írta a köszöntőt, csak hülyén nézne ki, ha Ő mondaná el?

Várjuk a következő évit, hátha hoz valami újat.