"Vagy mondjuk lenne véletlen
Egy szerencsétlen baleset,
Megrendelni egy-két vadkant
Jó pénzért mindig lehet."

Nem szoktam versidézettel kezdeni a bejegyzést. Ezt a technikát Fabius-tól lestem el, aki a Varánusz aranykoszorús írója. Nem is szeretnék a babérjaira törni, de rögtön ez ugrott be a HÍR hallatán.

Ez ugyanis a hír ma. Talán a legfontosabb. Üzenetértéke sem lebecsülendő. Van ma Magyarországon olyan élőlény, aki nyíltan felvállalja, hogy nem része a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Nem tiszteli az álamfőt, sőt annak feleségét sem. Meg is lett az eredménye. Rabosították őket.

Kicsit úgy néznek ki szerencsétlenek, mint az UFO-k, mert világít a szemük, de nem idegen lények támadták meg az elnöki rezidenciát. Egyszerű vaddisznók voltak ők, kik nem tudhatták, hogy egy szigorúan védett területre tévedtek. Ki tudhatja? Hátha tényleg valamilyen felbérelt orvgyilkos banda. Ebben a mai világban!

De szem nem marad szárazon, kéz nem marad tétlen. A Hegyvidéki önkormányzat egy munkacsoportot fog létrehozni, akik valószinűleg megtanítják ezeknek a vadaknak, hogy hol keresgéljenek ennivaló után. Mégse járja, hogy a First Lady féltve őrzött virágoskertjének nyugalmát csak úgy feltúrják. Az önkormányzat részéről több munkatárs, plussz egy mezőr. A munkamegosztás tökéletes. Az egy mezőőrt fogja irányítani az íróasztal mellől a sok munkatárs, akik elméletben már láttak olyan embert, aki látott vaddisznót.

Éljen és virágozzék a vadak megszelídítése!