Kínából jön vissza a termelés Európába, és „nekünk ezt a csatát meg kell nyernünk, a visszaáramló ipari termelés bázisának itt kell lennie. Ott, ahol volt, de nincs ipar”

forrás: index

Tegnap a Szent Jobb sajtótájékoztatóján hangzott el a fent idézett gondolat. Ismét kinyitotta a megvilágosodás kapuit. Több bejegyzésemben mondtam már, hogy mindennek van itt értelme, csak vagy nem tudják, vagy nem merik rendesen kommunikálni.

A mocskosszemétkizsákmányológlobálistőke kezdi otthagyni Kínát. Biztosan oka van, és nem hiszem, hogy az európai gazdaság fellendítésének víziója lebeg a kivonulók szeme előtt. Inkább arról lehet szó, hogy már nem éri meg ott lenni. Drága lett az élet Kínában. Felvetődik a kérdés, hogyha ott már nem jó, akkor nálunk jó? Mármint gazdaságilag gondolom, merthogy a visszaáramló ipari termelést el kell itt fogni. Nem szabad továbbengedni. Úgy látszik igen!

Van ez a védőháló. Ami nem az. Lepkeháló, amit kifeszítünk és felakadnak a nyugat felé húzó ipari termelések. Szépen összefogdossuk őket, gombostű, és már nem is mennek sehova. Ez itt a poénos része. Van egy komoly is.

Amit mi itt alul megszorításnak érzünk, mert annak érezzük, hívhatja bárhogy a Nemzet Magyar Hangja, az egy tudatos tendencia. Abba az irányba mutat, hogy a visszaáramló

tőkének megérje itt megállni. Az nem biztos, hogy annak, aki alul van annak jó, de lehet, hogy hosszú távon az államnak megéri. Ha másért nem azért, mert a segéllyel egyenértékű munkabéréért a rabszolgahadak nem az ő pénzén élnek. Igaz, hogy Isaura és Kuntakinte is lassan a mi felszabadításunkra gyűjt.

Minden intézkedés abba az irányba mutatott, hogy Kína szintjét elérjük. A dolgozóknál más sikerült, mert a bérek elérik jövőre azt a szintet, ami a megélhetéshez kevés, de az éhenhaláshoz sok. Ráadásul a fogyasztási típusú adókat emelik rendesen. ÁFA, útdíj, üzemanyagos jövedéki adója…..

Kár, hogy beledöglünk a fellendülésbe.