Időlegesen. Az éjjeli nehéz szülés következtében a szél egy kicsit elfújta a viharfelhőket a csatahajó fölül. Így talán a gyorsnaszádoknak is jut egy ki napfény, ha időben kifarolnak a csatahajó árnyékából. De tegyük félre a tengerészeti hasonlatokat, mert rögtön áthányunk a korláton. Hiába! Mi lovas nemzet vagyunk, mint a dakoták és nehezen viseljük a tengerrel és annak minden betegségével kapcsolatos hasonlatokat. Talán a mozdonyhorgony az egyedüli kivétel, mert az olyan öszvér, mint a lovastengerész. De vissza a témához, mert megint elkalandoztam.

 Szóval Európa megmenekült, de inkább csak Görögország. Igaz, hogy ők a földrész déli felén vannak, mint egy dugó a kádban. Ha kihúzzák lefolyik belőle a víz és viszi magával a gyereket is. Ha nem figyelünk. (Már megint egy vizes hasonlat. Borzasztó!) Elengedték a görög adósság felét. Na itt kezdődik a problémám.

Mi itt Európa keleti felén küzdünk az államadósság ellen. Mindenféle fegyvernemmel. Főleg a népnyúzás eszközét alkalmazva, minden kis lóvét kisajtolnak belőlünk, hogy a háború folytatódhasson. Tudvalevő, hogy a háborúhoz három dolog kell: Pénz! Pénz! és Pénz!. Ezt mi előteremtjük. Magyarországon ugyanazért a munkáért harmadannyi fizetés jár, mint Európa boldogabbik részén. Mi ehhez vagyunk szocializálva. Mi ennyiből is kijövünk. A többi mehet a háborúra. Lenyeljük, mert ehhez vagyunk szokva, szoktatva. Emiatt aztán nagyon csípi a szemünket, hogy mások dőzsölnek, minden happy, aztán ha baj van, akkor sírásrívás jajjajjaj. Erre aztán összeszalad a csődület és mindenki sajnálkozik. A mi adósságunk felét miért nem engedik el? Mennyivel ér többet a görög adósság, mint a miénk? Az én megtakarításomat elveszik az államadósság csökkentés szent háborújára való hivatkozással, a görögnek meg habzsidőzsi. És meg vannak mentve. Megmondta Schmitt Pál is:

"mi megszoktuk a takarékosságot, megszoktuk a nadrágszíj eggyel beljebb való húzását és azt, hogy a közös célok elérése érdekében egyéni áldozatokat kell vállalni."

Tessék minket is megmenteni! Akkor nem fogjuk húzgálni a szánk szélét és elhihetjük végre, hogy Európának szüksége van ránk. Nem csak szeméttelepnek.