A bejegyzés apropóját egy művészeti esemény adja. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban kortárs, fiatal, de nagyon tehetséges művészek képeit, fotóit állítják ki. A folyosókon és a tárgyalókban. Mivel nem egy szabad galériáról van szó, hanem egy olyan épületről, ahova csak belépési engedéllyel lehet belépni, nem sokan fogják élvezni.

A fő mecénás Skonda Mária egyik gondolata ragadtatott az írásra:

Skonda Mária azért örült a felkérésnek, hogy képeket biztosítson férjével együtt a kiállítás számára, mert úgy véli, egy minisztérium olyan rideg, bürokrata közeg, ahova a művészetek közvetíthetik a külvilágot.

forrás: index.hu

Először is elgondolkodtató, hogy egy külső szemlélő ezt gondolja a minisztériumról. Rideg és bürokrata közeg. Gondolom a bürokrata közeg a maga pejoratív értelmében. Rugalmatlan, merev és hideg arctalan massza, aki végrehajtja az utasításokat minden gondolkozás és ellenvetés nélkül. A különlegességet még egy-két kiskosztüm vagy, uramnehagyjel, egy-két rövidebb szoknya sem töri meg. A massza részei ők is. Ebbe a közegbe próbál egy kis színt, egyedi arcot vinni képeivel a kiállító. Megtörni a mindennapok darálóját egy-egy vidám pillanattal, ahol megcsillan a massza egyedisége.

Van sajnos egy másik mondanivalója is ennek a gondolatnak. Ez sokkal szörnyűbb és sokkal jobban jellemzi a mai állapotokat. Aktuálpolitikai mondanivalója is van. A bürokrata hideg közegebe a művészetek közvetítik a külvilágot. A művészetek a világ egy igen kis szeletét, egy pillanatnyi érzést próbálnak az örökkévalóság részére megörökíteni. Ha a minisztériumokban, ami az ország irányításának szempontjából a legkiemelkedőbb helyeket foglalják el, a bürokraták számára a művészetek közvetítik a külvilágot, akkor érthető, hogy miért születnek ilyen jogszabályok, és miért hiszi azt Szijjártó Péter, hogy a vasárnapi megmozdulás szimpátia-tüntetés volt a kormány mellett. Ezzel nem a művészetek mondanivalóját akarom kicsinyíteni. A külvilág viszont sokkal összetettebb, bonyolultabb és érthetetlenebb. A külvilág másról kell, hogy szóljon. A külvilág mindennapi harcainak el kellene jutni a minisztériumokba. A mindennapi kis szürkeségek. A művészet, magasztosságánál fogva a legtragikusabb dolgot is felemeli. Átszínezi, elviselhetőbbé teszi. Nem ebből kéne tájékozódni a külvilágról.