Zavarban vagyok, mint Ádám anyák napján. Elvesztettem a fonalat, de most megpróbálom megmagyarázni. Magamnak.

„Minden évben az országnak, és ezáltal a kormányzásnak is, van egy célja. Az idei évben ez az ország-cél az átszervezés volt, a jövő évben pedig az ország-cél: az elrugaszkodás.

forrás: fidesz.hu

A Nemzet Magyar Hangja többszörösen is rácsavarodott erre a két mondatra. Úgy adja elő a kormányzati célokat, mintha ezt az ország akarta volna. Érdekes. Megkérdezte erről valaki az országot? Most nem a Konzultációnak nevezett parasztvakításra gondolok, hanem arra, hogy valaki kikukkantott-e a búra alól. Egyelőre úgy tűnik, hogy mindenki elvan a kis biciklibelsőben és fogalma sincs arról, mi is történik kis hazánkban.

Jelenleg ugyanis úgy történik a dolog, hogy a Fényességes beparancsolja a sötétkamrába a Szent Jobbot és onnan ki nem engedi, amíg olyat nem talál mondani, amitől mosolyra húzódik a Fényességes arca. Ezt aztán a Szent Jobb és a Fényességes Magyar Hangja előadja a nagyérdeműnek. A Nemzet Magyar Hangja még néha elereszt egy, a zemberek érdekébent, de egyre ritkábban. Mintha ma már kevésbé lenne érdekes a zemberek akarata. Már felülírja valami magasabb rendű dolog, amit a Fényességes és annak Szent Jobbja csak szabadságharc és/vagy háborúként aposztrofál.

A jövő évi országcéllal meg aztán nem tudunk mit kezdeni. Innen lentről az látható, hogy az idei és a jövő évi országcélt párhuzamosan hajtották végre. A nagy átszervezés közepette már elrugaszkodtunk. A valóságtól. Kellene valami olyan országcélt keresni jövőre, hogy pattanásból nehogy pofára essünk, mert az övékén elég vastag a réteg, de a nép megnyúzása után a mi kis vékonyka maradékbőrünk már elég sérülékeny.

Kedves Péter!

Fogalmazzuk át tehát a mondanivalót úgy, hogy fedje a valóságot:

Minden évben a kormányzásnak, és emiatt az országnak is van egy célja.

A cél megfogalmazását rád bízom, mert az elrugaszkodás már megtörtént.