A Szent Jobb tevékenysége erősen kezd hasonlítani a vurstlira. Ott is a ringlispilre leginkább. Olyan gyorsan változnak az elképzelések a jövő évi adórendszerrel kapcsolatban, és persze a kormány közelében mindenki ért hozzá, mint magyar ember a focihoz, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. A szakértők, akik megpróbálják lefordítani a pénztárcánkra Matolcsy György ámokfutását, szinte óránként újragondolják korábbi nyilatkozataikat. Amikor a főszakértő Nemzet Magyarhangja meg rácáfol a Szent Jobb nyilatkozataira már józanul is szédül az ember. A kommunikációs katasztrófa következtében meg a médiumok összevissza értelmezik a szándékot. Mindenféle egykétkulcsos adórendszerről, meg nemmindekijárjól-ról, meg uram bocsá' megszorításokról írnak. Nem értik, mert nem megfelelően tálalták a dolgokat, a Fényességes és annak Szent Jobbja szándékait. Szándékosan félremagyarázzák. Keveslik a cukormázat a szaros madzagon, amit rángatnak előttük. Egyszerűen nem megy be a csökevényes agyukba, hogy aki többet dolgozik az többet fog keresni, csak mégsem, mert annak is kell adnia belőle aki ugyanannyit dolgozik, mint ő csak nem jó helyen, és ezért kevesebbet keres. Ugye, hogy világos? Na ez az egykucsos adózás lényege, némi pluszelvonással, ami csak egy egyszerű szolidaritási hozzájárulás, mert "Senkit nem hagyunk az út szélén!". Tessék végre észrevenni, hogy a bankárkorszak elmúlt és a munkaalapú társadalom lényege, hogy mindenki egyforma. Minden dolgozó egyformán hasznos tagja a társadalomnak, mert annak felemelkedéséért teszi a dolgát nap, mint nap. Emiatt mindenkinek egyforma keresettel kell rendelkeznie. Ki kell egyenlíteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy elkerülhető legyen az, hogy esetleg nem jár jól mindenki. A XXI. századi problémákat nem minden esetben XXI. századi technikával kell megoldani. Hová lesz akkor a kétkezi munka becsülete? És hol fog dolgozni az a nagycsomó ember, aki az egymillió munkahelyre lesz felvéve? Megannyi kérdés, amit a Fényességesnek és annak Szent Jobbjának minél hamarabb meg kell válaszolnia. Csoda, hogy ennyi gond mellett nincs idő a számtanra?

Olyan ez, mint a vidámparki nagy körhinta. Nyolc boroskóla és egy babgulyás után. Jobb lenne, ha a tervezési szakaszban bennmaradnának az információk, mert kevésbé hasonlítana a bohócra az egész kormányzati bagázs.