Tavaly, az új kormányzati struktúra kialakításakor még a "Főnök" látogatott el a beosztottaihoz, hogy azok élvezhessék a fontosságukat. Érezhessék a Kedves Vezető simogató tekintetét és gondoskodó, atyáskodó tanácsait. Ne adj Isten, még egy futó kézfogás vagy egy barátinak tűnő hátlapogatás is belefért a győzelmi mámorba. Nagyot fordult a világ azóta, tapasztaljuk ezt mindannyian.

Az idén már éreztetni kell a beosztottakkal, hogy ki a góré. A Főnök már nem megy az emberei közé. Odarendeli őket a "Rezidenciára". A kiépített hangosbemondó-rendszeren kiadja a "Lábhoz" parancsot és a hűséges és kevésbé hűséges tábornokai sorban elkullognak a "Rezidenciára". A Főnök kíméletes. Nem int rögtön jobbra vagy balra. Mérlegel. Nem kell rögtön belecsapni a lecsóba, mert a Magyar Hang nyugtató orgánuma lenyugtatta az esetleges kétkedőket, a kormányzati struktúra tökéletes, és a fogaskerekek pontosan a Kedves Vezető kedve szerint működnek. Egy-két kisebb rugó megolajozása nem jelenti gép működőképtelenségét.

Szeptemberig eltart, mire az összes vezénylőtábornokelvtárs elmondja, hogy mi is történt ebben az egy forradalmi évben, de természetesen az élet addig sem áll. A Nemzet Magyar Hangja fenntartja a látszatot, hogy a kormány a helyén van, és kormányoz. Minden napra gumicsont. Közben az emberek szép lassan magukba roskadnak, de szeptemberben az iskolacsengő és kormányunk hívó szava ismét csatasorba ránt mindenkit és folytatódhat a láthatatlan ellenség elleni harc.

Update: Persze Zsótikának nem kell menni, mert ő teljesen más elbírálás alá esik. Ő akkora magasságokban van, hogy nem kell odadörgölődzködni. A mérhetetlen párt mérhetetlen embere nem kell, hogy a zabszemekkel harcoljon. (Lehet, hogy a trónus mögött áll bohócsipkában és néha előugrik elrettentésnek?)