Az az igazság, hogy nem nagyon akartam foglalkozni a MOL dolgaival, mert nem vagyok egy gazdasági szakember, és meglátásom szerint mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. De! És itt jön a de. Józan paraszti eszemet előtérbe helyezve azért kezd tisztulni a kép.

Elolvastam egy jó pár véleményt és rájöttem, hogy félreértelmezik a Kedves Vezető szándékát. Mindenki csak azt emeli ki, hogy a Nagy Nemzeti Bevásárlás a Gazdasági Szabadságharc apró szelete. Nem veszik észre a racionális dolgokat. Felhánytorgatják a pazarlást a kormánynak, pedig mindenki előtt ismert a szlogen: "Minél többet vásárolunk, annál többet spórolunk". Ugye leesett?

A másik amin mindenki felháborodott, hogy az IMF hitelből fizetik a businnest. A napnál világosabb az indok. Nem lehet az einstandolt manyup vagyonból fizetni. Hogy adná ki magát, hogy a tőzsdecápáktól nagy nehezen visszaszerzett, és fényességes győzelmet arató akció végén megmentett pénzt egy részvénypakett vásárlásra költ a kormány. Még a végén meggyanúsítanák őket, hogy amit az egyik kezükkel elvesznek, azt a másikkal elherdálják. A Nemzeti Ügyek Kormányára még a gyanú árnyéka sem vetőtdhet.

Az IMF pénzt meg a csontváz-bizottság találta. Ki mondta, hogy a csontváz csak negatív dolog lehet. Nem véletlen, hogy a legpesszimistábbnak tartanak minket. Soha nem vesszük észre a dolgok pozitív oldalát. Varga Mihály kinyitott egy fiókot és ott volt egy nagycsomó pénzt. Nem sokat teketóriázott, hívta a főnököt, hogy itt az alkalom, hogy megmutassuk a büdös multiknak, hogy tökös ez a kormány. És lőn. Most meg mindenki fanyalog.