Zengjenek a fanfárok, csendüljön fel az Örömóda, legyen minden arcon fényes mosoly! Emeljük arcunkat az égnek és rebegjünk hálaimát! Schmitt Pál, a nemzet tolla aláírta az új (és végleges) Alkotmányt. Lássék minden magyar arcán a büszkeség és a felemelkedés reménye.

De nézzünk egy kicsit az események mögé.

Húsvét van. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Nem holmi vasárnap, vagy hétfő. Ünnep a javából. Emlékszem, öregapám normál hétköznapon is délben az asztalnál ült, és ha nem volt ott az ebéd megkérdezte a mamámat: "Ma nem főztél Julis?" Morcosabb napján ott is hagyta az asztalt. Gondoljunk bele milyen nehéz az élete szegény Köztársasági Elnök Úrnak. Más a húsvéti ünnepi asztal körül várja az ebédet családja körében, miközben az ország első embere dologra készülődik. Eszébe sem jut az ebéd, kezét sokkal hasznosabb dologra kell használnia, minthogy a gőzölgő húslevet szájához kanalazza. Mit szólnak ehhez vajon a kereszténydemokraták? Őket még egy szimpla vasárnapi nyitva tartás is elborzaszt. Szerintük ettől is sérül a keresztény erkölcs szentsége. Isten is pihent a hetedik napon. Schmitt Pál meg dolgozik. Még akkor is, mikor Jézus feltámadását ünnepeljük. Hiába! Az élet nem habostorta! Még Schmitt Pálnak sem!

"Legyen béke, szabadság és egyetértés."