Meg leszünk mentve, ha beledöglünk akkor is. Jön a nagy devizahiteleseket mentő mentőcsomag.Nincs is ezzel semmi probléma, hiszen a magyar röghöz kötöttség alapja a saját lakás, családi ház, aminek az értéke magyar viszonyok között egy élet munkája. Ezt viszont mindenki rettenetesen nagy becsben tartja. Mivel bérlakás gyakorlatilag nincs, ha elveszett az élet munkája mehet az ember a híd alá. Szó szerint, mert nincs annyi hajléktalanszálló férőhely, ahány hajléktalan van.

Meg kell tehát menteni azokat az embereket, akik az idők szavát meghallva svájci frankban adósodtak el. Kár, hogy csak az idők szavát hallották és a közjegyzőét nem, mert ő elmondta a veszélyeket, csak senki nem figyelt oda. Na de spongyát rá. Mentsük ami menthető.

A kérdés az, hogy mindenkit egységesen akarnak-e menteni? Azt is aki nem akarja? Annak is fixálják az árfolyamot, aki tudja fizetni a terheket, és már bekalkulálta, hogy az adott szerződés szerinti időn belül rendezi az adósságot? Azokat ugyanis nem a röhögés fogja rázni, ha kiderül, hogy a 12 és 15, vagy a 15 év 20. Akkor is megment, ha nem akarom?

Egy másik gondolat, de ugyanehhez a témához. A pénzpiacok figyelmen kívül hagyása, és fix árfolyam meghatározása nem egy kis államosítás? Államosítom az árfolyamot. Kettős árfolyam lép életbe. Amit megmond az állam és ami a valóság. A kettő közötti különbözetet, meg lehet fizetni még egy pár évig.

Ismét hozzáteszem, hogy igenis meg kell menteni azokat akik bajban vannak. Ezzel semmi probléma, csak az egységesítéssel van gondom. Talán olcsóbb lenne az államnak is, ha csak azokkal foglalkozna, akikkel kell.