Nagyon szépen beszélt ma a Miniszterelnök Úr a napirend előtti felszólalásában. Igazi történelmi összefoglalót adott arról, hogy miért is alkotmányoznak. Ők. Igen. Nem mi, hanem ők.

Kezdődött minden vala a 2004. évi Nemzeti Petícióval. Bizony mondom néktek keményen fogalmaztak. Nem fogták vissza magukat. Igaz, hogy semmilyen hatása nem lett, mert minden maradt a régiben, de innen datálódik a dicsőséges 2010. évi fülkeforradalom kezdete. Nem a semmiből jött, hanem megalapozott , régi sérelmek felülkerekedése robbantotta az igazi bombát.

A Nemzeti Petíció kinőtte magát már a következő évre, és nagykorúságában a Nemzeti Konzultáció nevet kapta. Ez a Nemzeti Konzultáció azután 2005-től napjainkig, és valószínű az idők végezetéig tartani fog. Ezzel le lehet takarni mindent. Olyan, mint a Pravda a hajléktalannak. A közepe már nem is kellet a betakarózáshoz, jó volt párnának, mert a vezércikk, meg a sportoldal betakarta a tagot a padon.

Enyhe fogalomzavar azért felfedezhető a fejlődésben, mert a Nemzeti Petíció az alulról fölfele szólalást hivatott reprezentálni, de a mostani Nemzeti Konzultációnak hívott mutáció már felülről lefelé megy. Az előre nyomtatott szabványlevél, ami nem nagyon ad választási lehetőséget, azon kívül, hogy visszaküldöd vagy nem, nem egy alulról jövő és ezért aztán demokratikusnak tetsző népi kezdeményezés. Ez a Tisztelt Választópolgár hülyének nézése. Az lehet a véleményed, amit mi hallani akarunk. Ennyi.

Nagyot ugrottunk az időben, mert 2009-ben volt egy Gazdasági Konzultáció nevű mutáns egyed, amire szerintem Orbán Viktoron kívül senki nem emlékszik.

2010-ben aztán a hatalmas forradalom, ami már nem fülkedforradalomként aposztrofálta magát a mai napon, hanem egy sokkal erősebb, demokratikus forradalomként. Igazából most kellett szembesülnünk vele, hogy eddig igazi hazugságban, vagy legalábbis jótékony homályban éltünk a demokráciát illetően. Az elmúlt húsz év csak egy zavaros átmenet volt, amit folyamatosan kavartak, nehogy az iszap leüljön. Mindenki. A Tisztelt jelenlegi politikai erő is.

2011-ben aztán a Nemzeti Konzultáció felvette az Alkotmányozási Konzultáció nevet, de csak olyan párhuzamként, mert mondatonként változtatta a nevét. Ez a konzultáció viszont csak a mai napig tartott. Lezárult. Innentől kezdve a népnek semmi köze az Alkotmányozáshoz. (Zárójelben teszem hozzá, hogy eddig sem volt. Az égadta világon semmi.)

Most jön a Tisztelt Országgyűlés és műviták mellett elbeszélnek a semmiről 15 órát, majd jön a dicsőséges végszavazás. A mindezt megelőző, úgynevezett Konzultációtól meg azt hiszik és hirdetik, hogy nép azt akarja amit ők. A kiküldött kérdőívekből, olyan egymillió érkezett vissza. Messze ez a szám a nép hangjától. Nagyon messze.

A nép már az igazi változásokat várja, mert az elmúlt tíz hónap arról szólt, hogy el kell kezdeni az építkezést. Még Kövér László expozéjában is előbbre tartottunk, mert ott legalább volt már alap. Igaz nem valami stabil, mert csak az arra érdemesek alapjaira lehet építkezni, de volt egy kicsi. Ez mára elkopott, mert Orbán Viktor  még mindig az alapozásról beszélt. Mi azért tíz hónap után , így tavasszal már legalább egy sor lábazatot szerettünk volna látni. Ehelyett még mindig csak ássuk az alapot.

Mikor lesznek a változások, amire várunk? Megy a drága idő és semmi pozitívum. Egy kicsi se.

Húzzunk bele, mert a Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! lassan nem lelkesít.