Megtaláltuk magunkat és a helyünket. Most, hogy a történelem előtti időkkel, 2010 április előtt, leszámoltunk, és egy-két dologtól eltekintve próbálunk semmire sem emlékezni, eljött az idő a dicső ünneplésre. A sün és tojásmentes nemzeti ünnepek megtartására. Nem kellenek kordonok és kerítések, mert kitört a szabadság, lerúgtuk béklyóinkat és arcunkat a tavaszi szélbe fordítottuk. Micsoda idilli kép. Hogy vártuk az eljövetelét, és nem győzünk hálálkodni, hogy a dicsőséges fülkeforradalom megadta számunkra ezt a lehetőséget. Csodálkozva tekintünk a tv-re tapadt szemekkel, hogy a tavaszi napsütésben nem fél a bőrráktól sem a miniszterelnök, sem a főpolgármester. Nem kell eltakarni őket esernyővel a napsütésben. Volt erre is példa nemrég.

Nem kellenek kordonok és kerítések. Az ünnepen nem kell terelgetni az embereket. Mindenki szabad akaratából ünnepel.

De jaj egy sötét felhő ismét az égen. A múzeum lépcsőjén nem szabad akaratból álltak a lelkes rajongók. Nem bizony. Van az a pénz amitől még Orbán Viktor beszéde is érdekes. Az indoklás szokásosan banális. Kellett a művészi megjelenéshez az az ötszáz fizetett statiszta. Rákosi idejében kivágtak a gyárból, ha nem tapsoltál. Nagyot fordult a világ, ma fizetnek érte.

Aki pedig kíváncsi volt, ne adj isten még lelkes is, az a kerítésen kívülről és a kordon mögül hallgathatta az igét.

forrás: index.hu

Kellő távolságból, nehogy belerondítson a művészi kompozícióba, aminek eredője természetesen a miniszterelnök.

Kár, hogy a kerítés mögül csak egy pontnak látszott.