Ezért nincs értelme lélektani határokról beszélni. A lélektani határokat parasztvakításnak és/vagy hergelésnek kell tekinteni. Lehet csámcsogni egy-két napig rajta, de fogcsikorgatva mindenki beadja a derekát.

Bencsik János emlékeztetett rá, utoljára hét hónappal ezelőtt történt változás az áramárban. Akkor átlagosan négy százalékkal csökkentek a tarifák, míg most piaci folyamtokra visszavezethetően ugyanennyivel emelkedtek, tehát összességében visszaálltak az akkori árszintek.

(forrás: index.hu/gazdasag/magyar/2011/02/02/bencsik_nem_volt_varatlan_az_aramar_emelese/

Ennyit a lélektani határokról és az onnan visszatérő árakról. Ami egyszer elért egy bizonyos árszintet, az onnantól kezdve annyi. Diktálhat itt a piac akármit.

A témához tartozik még, hogy szerintük nem volt meglepő az áremelés. Szerintem annak a pár embernek, aki eldöntötte. Ez is tipikus fülkeforradalom utáni megoldás volt. Sokkolunk egyet, két napig mindenki erről beszél, aztán elmúlt. Érdekes, hogy a szakma is meglepődött, arra hivatkozni, hogy egy tanulmány érintette a témát még karácsonykor, meg olyan Selmeczis megoldás. Mondunk valamit és mosolygunk.