Az elmúlt két napban két milliárdos is nyilatkozott. Nem véletlen, hiszen Orbán Viktor február 7-n értékeli az elmút időszakot. Mármint áprilisig visszamenőleg, mert akkortól számít a töténelem. Meg kellett ágyazni egy kicsit.

Demján Sándor:

Valóban, nagy reményeket fűztem az új kormányhoz, és nem is csalódtam, azonban a gazdaság területén csodák nincsenek, naiv az, aki azokban hisz. A józanul gondolkodók közül senki sem várta, hogy fél év alatt bármilyen számottevő változás lesz. Termelést, illetve gazdaságot felfuttatni pár hónap alatt nem lehet. Mi négy évben állapodtunk meg a kormányzattal, ennyi idő alatt várunk érezhető változásokat a magyar gazdaságban. Jónak tartjuk az elkezdett irányt, a döntő momentum most az lesz, hogy a kormány milyen reformokat léptet életbe. Nagyon fontos kérdés az is, hogy milyen módon teszik olcsóbbá az államot. Erre már nagyon régóta várunk.

(forrás: www.vg.hu/velemeny/interju/demjan-gazdasagi-csodak-nincsenek-339575)

Széles Gábor:

Orbán Viktor miniszterelnök nagyon jól ráérzett, hogy a magyar érdekek kemény képviselete az IMF-fel, az Európai Unióval szemben, vagy a nagy üzletláncokra, a bankokra kivetett különadók, tehát a kisemberek védelme, népszerűvé teszi politikáját – mondta Széles Gábor nagyvállalkozó

(forrás: www.magyarhirlap.hu/belfold/a_kistersegek_osszefogasat_kellene_megerositeni.html)

Mindkét ember elismerően nyilatkozott a kormány tevékenységéről és elégedett a csapásiránnyal is. Szerintem kicsit jobban látnak előre, mint mi itt a sor végén. Előttünk azért túl sokan állnak.

Azért vannak félelmeim ettől a nagy elégedettségtől. Ha a milliárdosoknak jó, az nem jelenti azt, hogy nekem is jobb lesz. Sőt azt sem, hogy a kulik millióinak jobb lesz. Ha a milliárdosoknak jó, akkor nekik lesz jobb, mert már látják, hogy a pénz pénzt fog termelni, de ezt a pénzt a kulik millióinak kell előteremteni. Pénz csak úgy önmagában nincs, csak valaminek az ellenértékeként. A csattanás természetesen a sor végén lesz. Nem a nyomorgók sorainak végén, hanem ott, ahol még dolgozók vannak. A nyomorgóknak, majd nagy kegyesen dobnak valami morzsát és sütkéreznek a jótevő szerepében.

Nem biztos, hogy akkora hurráoptimizmus az, hogy Demján Sándor és Széles Gábor ennyire jól érzik magukat.