Határok. Azért vannak kijelölve, hogy legyen mit feszegetni.

Az egész élet egy nagy feszegetés. Mindenki próbálja tágítani a számára kijelölt határokat, hiszen nem szereti senki a korlátokat. Sem azt amit mások állítanak fel, sem azt amit az ember maga támaszt. Minden arról szól, hogy ezeket leromboljuk, vagy legalábbis átlépjük.

Az a probléma, hogy mostanában ölik a határokat. Legalábbis a lélektaniakat.

Minden napra jut egy lélektani határ. Legalább is azt mondják, hogyez már aztán tényleg az volt. Így múltidőben, mert a lélektani határok speciális tulajdonsáaga az, hogy csak akkor derülnek ki, mikor már elmúltak.

És múlnak rendre.

Árfolyam, benzinár, kenyérár. Mind-mind lhagyta azt a bizonyos lélektani határt. Melyiket?

Mert még mindig fizetjük a devizahitelt, autózunk, mert még mindig olcsóbb, mint a vonat, és még éhen sem haltunk.  

A folyamatos riogatással, a napi rendszerességű árstresszel kiölik a lelket az emberekből. Nem kapja már fel az ember a fejét egy benzin áremelésen, mert minden hétre jut egy. Az év elején az volt a hír, hogy a héten nem lesz.