Pécs, 2011. január.

XXI. század, Európai Unió!

Pár nappal a Kultúrális Főváros vége után.

Az új Kodály Központból kilépve a következő látvány fogadja a nagyérdeműt.

Mi ez?

Enyhe kifejezésben paraván. De lehetne Potemkin-falu is, elvégre optikailag sérül a kilépő közönség ízlése. A paraván túloldalán igazi rettenet. Olyan szociális bérlakások ahol a komfortfokozatot negatív számokkal mérik. Egy-egy lakó éves jövedelme kevesebb, mint egy koncertlátogató által viselt ruha és ékszer összértéke. Sérti a szemet! Ugye? De van megoldás. Emlékszem, óvodás koromban is becsuktam a szemem, ha valami bántotta. Akkor még azt gondoltam, hogy ami nem látszik, az nincs is. Az ilyen jellegű hozzáállás viszont sérti minkét oldalt. Azt is aki kint van, mert gyereknek nézik, és azt is aki bent van.

Belülről ugyanis gettóérzése támad az embernek. Az amúgy sem fényes kilátások közepette még éreztetik is az emberrel, hogy nem másodrangú, huszadrangú probléma egy nagy kavalkádban. A szegregáció Csimborasszója. Eltakarják a nyomort, ami égbe kiált. Szégyelli az is aki benne lakik, de innen nem nagyon lehet kitörni. Ez a társadalom alja. A szerencsétlen, mélységesen lenézett hajléktalan felett egy fokkal. Jobb a sorsa, mert nem az utcán fagy meg. Ennyi!

Ez nem mutat "optikailag jó képet".

Pécs, 2011. január.

XXI. század, Európai Unió!

süti beállítások módosítása