Magyar család asztalára magyar ebéd. Gondolom nem elvetendő gondolat. Nem is túl nemzetieskedő. Igaz, hogy nem ég a zsír, de a magyar ember szereti megadni a módját. Legalább vasárnap.

A legtöbb helyen húslevessel kezdődik. Nem a menzás vegetás/zacskósleves imitációra gondolok, ami attól hús, hogy a vizet elvitték a húshűtő mellett, hanem az igazi, úgymond Újházi tyúkhúslevesre és reinkarnációira. Legyen benne hús és zöldség rendesen, mert attól lesz az igazi.

Az emberek nagy része, sajnos már faluhelyen is, nem kiszalad a kertbe, aztán fölhúzgálja a földből a cuccot, hanem elrohan a multiba, és ahol legolcsóbb ott megveszi. Nem vagyok ez alól én sem kivétel, de sajnos a fogyasztói társadalom tulajdonságai rám is hatással vannak. (És lusta disznó vagyok kertet csinálni, napi 8-12 óra munka mellett.)

A lefóliázott zödségcsomagot csak felkapja az ember, aztán uccu neki, főzzünk. 100 emberből 99 nem olvassa el a címkét. A fólián keresztül látszik, hogy nincs elrothadva a cucc, nem folyik a lé az alján, a többit meg a csap, meg a pucolókés elrendezi. Különben is apró betűs a cimke, rossz a világítás, a két gyerek négyfelé szalad, győzöd összeterelni őket legalább a pénztárig.

Én kiolvastam a címkét. Itthon. Kiderült, hogy egy szimpla vasárnapi leveshez, és most csak a levesről beszélünk, olyan nemzetközi összefogás kell, ami példa nélküli minden más fórumon.

Négy nemzet terméke rotyog a fazékban, és ez csak pár olyan zöldség ami Magyarországon erőlködés nélkül megterem. Még a vöröshagyma sem magyar, azt is a sógoroktól hozták.

Persze a multi a reklámban magyar termékként reklámozza a cuccot, mert a csomagoló cég magyar vállalkozás. Az, hogy a termékek 2/3-a nem Magyarországon termett, már nem érdekes.

Ezzel kéne foglalkozni, mikor magyar munkahelyek megmentéséről és teremtéséről beszélnek.

Nem nagy dolog, csak egy csomag zöldség, de sok ilyen sok munkahelyet hozna. Már, ha nem román idénymunkásokkal csináltatják a munkát, mert azok olcsóbban is dolgoznak, de ez már egy másik poszt témája lesz.