Azért ma mégiscsak november 7-e van. Elég kevesen emlékeznek meg róla ma Magyarországon, pedig az a nemzedék, aki a hátán viszi az országot nem csak gyerekként, hanem tizen-huszon évesként még pirosbetűsként nézte a naptárban ezt a napot. Minden évben október volt a közlekedési hónap, mert a Rendőrségnek össze kellett gyűjteni a büntetési pénzből a november 7-i kitüntetési jutalompénzeket. Nálunk Magyarországon azért nem vették olyan komolyan a dolgokat, nemhiába mi voltunk a "legvidámabb barak", de a Szovjetunió, az igazi Nagy Testvér bizony grandiózus ünnepségekkel tette emlékezetessé minden évben, hogy miért is "minden hatalom a dolgozó népé".

Érdekes, mert ennek a korosztálynak a kötelező oroszórákon bemagolt dolgok a mai napig előjönnek. Ha más nem a pionyírszkij láger és a krasznaja plósagy. Direkte fonetikusan, mert egy: nincs orosz karaktertáblám a bloghoz, kettő: úgysem tudná elolvasni szinte senki.

Napokban, mikor a nyelvtanulásról beszélgettünk a gyerekkel, aki 12 éves és a kor divatjának megfelelően angolul tanul. Elmeséltük, hogy mi bizony oroszul tanutunk és a mai napig emlékszünk dolgokra. Aztán beégett a mutatvány, mert a feleségemmel ketten alig tudtunk összehozni, egy hogy hívnak? hol lakunk? kérdésre leírt cirill betűs választ.

Egyre kevesebben emlékeznek meg erről napról, pedig nem csak arról szól, hogy Lenin elvtárs és néhány barátja rászabadította a vörös veszedelmet a világra, hanem arról is, hogy a háborús érdekei miatt németország pénzelte az akciót. Ezzel legalább pár lietr vért megspóroltak nekünk is. Igaz, hogy később ennek többszörösét engedték ki a modern ideológia terjesztésének érdekében.

A végén a mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek teória saját magát falta fel, bár egy-két elszigetelt helyen még tartja magát a kommunizmus utolsó bástyája. Nálunk meg béke poraira.