Nem véletlen a képválasztás. Orbán Viktor mögött egy Európai Uniós zászló van.

A választások óta megtett pár olyan lépést, amitől még a nyugati elemzőknek is elállt a szava. Azután ennyiben maradtak.

Volt hörgés rendesen, mikor az IMF delegáció összecsomagolt és hazament. Aztán megint elképedt mindenki, mikor beharangozta a multik és az energia- és bankszektor extraadóját. Simor András fizetését is maximalizálta kétmillió forintban. Volt kis irgumburgum az Unió felől, de egyébként semmi rendkívüli nem történt.

Sokan hitték, hogy Viktor olyan bátor, hogy széllel szemben is, mégsem pisis a nadrág szára. Bátorságát onnan veszi, hogy más is meg meri csinálni az Unióban. Olyan is, aki az alapítók között van. Amikor baj van, akkor viszont előveszi a nemzeti érdekeket, és magasról tesz az Uniós elvekre. Utólag, meg olyan magyarázatot ad, hogy az Unió kér bocsánatot.

A franciák gondoltak egy merészet a nyáron, és hazatoloncoltak vagy tízezer Uniós(!) roma polgárt Kelet-Európába. Mindenki visongatott, hogy romaholokauszt, meg rasszizmus, meg Balkán. Még az Unió is kötezettségszegési eljárást kezdeményezett Franciaország ellen. Mi lett belőle? Semmi. Vissza lett vonva az eljárás. Sőt! Most kezdi meg jogrendjének a harmonizációját, hogy az teljesítse a mozgásszabadságot biztosító európai eljárások érvényesítését. 2010-ben.

Nem csoda tehát, hogy a miniszterelnök ilyen lépéseket tesz. Itthon kétharmada van, mire az Unió nagy teste megmozdul valami ellen, addig mások is meglépik ugyanezt. Lásd Németország bankadó, Anglia brutális megszorítások. Mire Brüsszel észbekap már rég lejárt lemezek lesznek ezek a kérdések.