Tisztelt SOCIETAS!

Megrendülve olvasom felhívásukat!

Azt hittem, hogy annak ellenére, hogy fiatalok és bohók, mégiscsak politikusok. Nem!

Nem értik, pedig október 23-n direkt kifejtettem az ünnepi beszédemben.

Alapozunk. Még mindig alapozunk, de a romeltakarítás olyan szinten megvalósult, hogy már én is átlátok felette. Meg is lepődtem, mert a túloldalom Magyarország új évszázadát láttam. Önök is láthatnák, ha az én szemszögemből néznék, de ehhez még fel kellene nőni. Az építkezéshez pénz kell. A Nemzeti Együttműködés Rendszere kimondja, hogy mindenkinek egyenlő esélye van.

Önök viszont egyenlőbbek az egyenlőbbnél. Ez tarthatatlan. Önök dolgoztak eddig is, és vannak megtakarításaik. Miért? -kérdezem én. Miért lehetséges az, hogy önöknek külön megtakarításaik vannak? Miért gondolják, Önök hárommillióan, hogy kilóghatnak a sorból?

Tisztelt Hölgyim és Uraim! A "kétharmados forradalom" olyan felhatalmazást adott nekünk, hogy igenis szükségünk van erre a pénzre. Jelenleg annyi sincs, hogy az alapba beton kerüljön. Még csak ásunk. Ásunk nyolc kemény éve, és elérkezett az idő, hogy a betonkeverőbe sóder és cement kerüljön. Tessék megérteni, hogy az egyenlőbb az egyenlőbbnél hozzáállás nem vezet sehova.

Az állam és Én megmondhatom, hogy mi hova vezet. Önök már nem. Ezt a fülkében eljátszották.

Különben is a Nyugdíjvédelmi Miniszteri Biztos Asszony erején felül azon fáradozik, hogy Önöknek jobb legyen. Velem teljes egyetértésben benyújtotta a törvényjavaslatát, amit természetesen meg is fogunk szavazni. A kártalanítást, (Milyen kártalanítást?) meg majd jövőre év vége felé megtárgyaljuk. Addig nekem higgyenek, ne a szemüknek.

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!