Már csak azért is, mert adatvédelmi szempontból igen érdekes kérdéseket vet fel.

Tudom, hogy rendelkezésre áll az adat, hogy ki nyugdíjas. Sőt egy gombnyomással az is megállapítható, hogy ki az öregségi, és ki a rokkant nyugdíjas. Megvan erre a megfelelő hivatali adatbázis, mert ez alapján kezelik a kifizetéseket is.

Az a kérdés, hogy ehhez az adathoz hogyan juthat hozzá törvényesen egy párt. Igen. Párt.

Az első hivatalos kommunikációk arról szóltak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Kormány nevében megkeresi a mintegy 1,3 millió nyugdíjast. Tanácsot kér tőlük a Kormány nyugdíjas-politikájával kapcsolatban.

Kampányfogásnak se rossz, de most tekintsünk el a gonoszkodástól és nézzük a gyakorlati hasznát.

Ahogy Magyarország a 10 millió szövetségi kapitány országa, úgy elmondható az is, hogy a 10 millió miniszterelnök hazája is. Itt mindenkinek határozott elképzelése van arról, hogy mit, és hogyan csinálna Orbán Viktor helyében. Ezt kihasználva, egy kis benyalással egyetemben megpróbálnak használható információ és ötletmorzsákat összeszedni az idősektől, akik megfelelő élettapasztalattal rendelkeznek. Ezt a marketingben brainstormingnak, a közéletben agyelszívásnak hívják. Legyen. Még jó is ki jöhet belőle.

Az aggályaimat ismét Szijjártó Péternek sikerület felkorbácsolni. Azt találta nyilatkozni, hogy az előző kormányzatok szokásaival szakítva nem közpénzen kampányolnak, (zárójelben: Hanem miből?). A nyugdíjasoknak a levelet a Fidesz fogja küldeni a Fidesz pénzén. Csak azt nem értem, hogy a védett adathoz, mármint, hogy ki a nyugdíjas, hogyan jut hozzá törvényes keretek között a Fidesz?

Aktivisták követik a nyugdíjas postást, és ahol pénzt ad át, ott felírják a címet? Követik az öreg mamákat, és ha hazamentek felírják a címüket? Sok dolga lesz az erkölcsrendészetnek a szatírnak feltételezett aktivisták miatt.

Netán megveszik? Akkor nem jön ki a tíz forintból darabja!