A héten igazi burleszkba illő körbeverésnek lehettünk tanui. Mindenki ütött mindenkit.

Kezdjük talán a 207/2010 (VI. 30.) Kormányrendelettel, mely a gyurcsányi rendőrség módszereit követve a földön fekvő köztisztviselőkbe rúg még bele egyet. Egy mondattal megszünteti a TÉR-t (Teljesítmény Értékelő Rendszer), mely a köztisztviselők jutalmazását szabályozta. Nincs jutalom. Semmi nincs. Dolgozz és kussolj!

Aztán csütörtökön (július 15-n) Orbán Viktor az általa igért két pofont kiosztotta a Jobbik frakció meghívásának tiszteletére. Természetesen csak pofonocska volt, mert lényegi változás nem lesz, de a kétkedőknek az is elég volt, hogy a nem értettek egyet a kérdésben. Kecske sincs meg káposzta se.

Péntekre már nagyobb saller jutott. Nem csak Orbán Viktor, de az egész tárgyaló delegáció lefejelte az asztalt a tockostól. Az IMF és az EU úgy gondolta, hogy mégis ők az erősebb kutyák, és majd ők megmondják, hogy mi lesz.

És megmondták.

Értette is az egész banda, mert vörösödő arccal elrohantak, hogy a szokásos tempóban, 3 nap alatt megváltsák a világot. Hiába, ennek a kormánynak már csak ez jutott. Reméljük nem úgy sikerül, mint Pintér Sándor kéthetes határideje, mert akkor az IMF és az EU is összevonja a szemöldökét. Az pedig a gazdasági álmoskönyv szerint jót nem szokott jelenteni.

Szombaton aztán egy régen elfeledett ember által elindított pofon érkezett meg. Emlékeznek még Robert Fico-ra? Mostanában mintha kevesebbet emlegetnék, pedig az általa lerakott pofongép beindult. Ma életbe lépett a szlovák állampolgársági törvény. A kis sunyi úgy hagyta a szart utódjára, mint Bajnai a 2011-es 2,8% hiánycélt, amit az IMF most számon is kér Orbán Viktor kormányán.

A beszűkült térben nagyobbnak tűnnek ezek a pofonok. Valahogy nagyobbat szólnak és csak rugózik a fejünk a nyakunkon.