Semmi!

Le lett cserélve a lánc a kutyán.

Nem voltak korábban sem illúzióim, de a pici reménysugár is kialudt.

Se több munkahely, se több rendőr, se több fizetés, se kolbász a kerítés helyén.

Semmi pozitív.

A munkanélküliek száma, az árvizi védekezésben részt vevő eddigi munkanélküliek átcsoportosítása a közmunkások közé formula miatt átmenetileg, és statisztikailag csökkent. Ez viszont csak a látszat, mert ugyanúgy a költségvetés finanszírozza, csak egy másik zsebből.

Pintér Sándor látványos "közérzetjavító" intézkedéseiből sem lett semmi. Az árvíz sem játszott a kezére, mert megjelentek a fosztogatók, akik miatt sokan inkább saját felelősségükre otthon maradtak. I. István korában biztosan levagdalták volna az ilyenek kezeit, főleg a természeti katasztrófa alatt elkövetett lopások miatt.

A közigazgatási reform abban merült ki, hogy szombaton zárolták a közigazgatási intézmények számláit, és az eddig is tetemes tartozást felhalmozó államigazgatást igazán nehéz helyzetbe hozták. Az eddig is nettó befizető "vállalkozó" közigazgatást elrendezték, pedig működés erősen veszélyeztetve volt eddig is. Lehet persze fröcsögni, hogy az állampolgárok nyakán élősködnek, de a nagy fizetést nem az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó gályarabok viszik haza.

A kolbász a kerítés helyén meg már álmunkban sem jön elő. Annak is örülünk lassan, ha zsír jut a kenyérre.

Akármerre nézünk, az egy hónapja fénylő tekintetekből kezd kialudni a fény, és mindenki begyalulódik az eseménytelen, szürke hétköznapokba.

A "forradalom" véget ért, de a katartikus változás elmaradt.