Rést ütött a pajzson a kapkodás.

Megígértük, megtesszük! De milyen áron? Mindenáron!

Választási frázis volt, hogy a magyar termőföld nem eladó. Senkinek, az úristenit! Aztán mégis lekerült a lakat a kiskapuról. Annyira, hogy nagykapu lett belőle.

A termőföldről szóló törvény a normál állampolgársági viszonyokhoz volt igazítva. Annak szabályozása megfelelően védte a magyar állampolgársághoz kötött termőföld vásárlást.

Az álllampolgárság megszerzésének könnyítése maga után vonja annak a lehetőségét, hogy valakik nem csak hazafias érzelmektől fűtve akarja felvenni azt. A mai árak mellett elég nagy biznisz földet venni. Akár azért is, hogy termeljen rajta a befektető.

A kiskapu meglehetősen tág, és nem lehet elbagatellizálni. A jogi személyek is körülbelül 4 hónapig szerezhettek termőföld tulajdont, és nem aludtak. Ez a kiskapu is igazából 4-5 hónapig lehet nyitva, ha a kormányzat taktikai megfontolásból nem alkot olyan jogszabályt, ami direkt ellentmond az Uniós igéretünknek, és eltellik ez a 4-5 hónap a huzavonával. Mindennek a visszaállítása már körülményesebb és annyival költségesebb, ami riasztónak tűnhet az ár/érték arány tudatában. Ha a "taktikai magyar" mégis belevág legalább megtapasztalja milyen is igazából magyarnak lenni.