Végre megszületett.

Kultúrált körülmények között beszéltek június 4-ről a magyar Parlamentben. A Fidesz nagyon ügyes politikai taktikával lenyúlta a dicsőséget a Jobbiktól. Minden elismerés ezért.

Reméljük, hogy Szlovákiában is úgy értelmezik, ahogy mi akarjuk kifejezésre juttatni elkeseredésünket, és persze tehetetlen dühünket ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Számukra a lényeg a mi tehetetlenségünkben van, amit meg is fogalmaztunk: "a sebek bármilyen begyógyítása csak a nemzetközi jog keretei között történhet meg". Persze a szlovákiai választási kampány ki fogja forgatni a szándékot, de talán jövőre már üzengetés nélkül is emlékezhetünk a magyarság XX. századi legnagyobb tragédiájára. Igenis fenn kell tartani Magyarországon is a tudatot, hogy igazságtalan módon bántak el velünk. A mondatban persze benne van, hogy a sebek begyógyításáról nem mondtunk le. Nem is szabad lemondanunk. Meg kell erről emlékezni minden évben, mint szeretteinkről Halottak napján.

Egyedül Hiller Istvánt nem értem. Annyira elfoglalt, hogy nem olvas újságot? Máskor ez nem okozott problémát a parlamenti üléseken. Miért kellene nekünk a saját fájdalmunkról alkotott törvényben akárcsak megemlíteni is a recsegő-ropogó Európai Uniót. Ugyanabban a törvényben emlékezzünk Trianonról, amiben a békediktátumot ránk erőltető államok által létrehozott mesterséges, és egyre inkább működésképtelen Unióról? Nem véletlen tart itt sajnos a magyar oktatás, ha ilyen ember vezette. Hagyja már meg nekünk a kesergés jogát, mindenféle globális és Uniós baromság nélkül. Legalább ennyi adasson meg nekünk ezen a szomorú napon.

süti beállítások módosítása