Nem az a Bizottság aminek még volt értelme. Sajnos nem a '80-as évek rétegzenekaráról szól ez a bejegyzés, bár lehet, hogy jobban járnék, ha velük foglalkoznék.

A parlamenti bizottságosdiról és általában a bizottságosdiról néhány gondolat, a BKV-bizottság sikertelenségének a margójára.

Magyarországon a rendszerváltás után bizottság még nem állapított meg semmit. Teljesen mindegy, hogy milyen apropóból hívták életre. Soha egyetlen bizottság nem tudott sikeres lenni.

Ennek két oka van. Az egyik az, hogy általában olyan ügyekben hozzák létre, ahol vagy a kormányoldal, vagy nem a kormányoldal valamilyen égbekiáltó baromságot követ el. Az ellen létrehozat egy bizottságot a vizsgálatra, amiben persze a demokrácia szabályainak megfelelően nem csak az ellen vesz részt. Innentől kezdve az ellen kiderít, a nem ellen cáfol. A végén szavaznak, és láss csodát! nem születik eredmény, mert az egyik fél nem szavazza meg a másik fél által esetleg évek alatt összegyűjtött anyagot.

Patt!

A másik ok, hogy egyik kutya nem eszi meg a másikat. Ma rólam derül ki valami, holnap meg rólad. Ne basztassuk egymást gyerekek. Kell a sajtónak ez a bizottságosdi, meg a népnek, de tartsuk be a játékszabályokat, mert különben nem tudunk rendesen ellopni, még egy csomag A/4 papírt se.

Ismét patt!

Persze a bizottsági részvételért a jó kis lóvét elrakják.

És minden marad a régiben.

Hát ezért nem lepődünk már meg azon, hogy a BKV-bizottság sem állapított meg semmit.