Kapkodás és fejetlenség jellemzi ismét a magyar politikát a termőföld ügyében. Pártállástól függetlenül egy mondatban egyért mindenki.

"Meg kell védeni a magyar termőföldet!"

Ennyi az egyetértés, mert a mikéntjében mindenki más lehetőséget lát. Elvégre kampány van. Az alaphangot már réges régen elszúrták. Az EU-hoz való csatlakozási tárgyalások során csak 2011-ig sikerült elintézni a külföldiek termőföld vásárlási moratóriumát. Jellemző e gyengeségünkre, hogy a lényegesen jobb lobbitevékenységet folytató Lengyelország ugyanezt a moratóriumot ki tudta harcolni 2017-ig. Pedig sokkal nagyobb termőföld piaccal rendelkezik.

Az Eu-ban lévő befektetők alig várják 2011. május 2-t. Röhögve dörzsölik a tenyerüket, hioszen a magyarországi választások miatt nem lesz egyszerű kormányszinten egy olyan intézkedés csomagot összehozni augusztusig, amivel esetleg meg lehet győzni az EU-t a moratórium határidejének meghosszabbításáról. A lényeges árkülömbség nem meggyőző érv számukra, ennel komolyabb indokok is kellenének. Ehhez viszont egy igen összefogott, és szakmailag teljesen alátámasztott, ráadásul keményen érvelő tárgyaló küldöttségre lenne szükség. A mai viszonyok között ez lehetetlen.

A másik járható út, az EU más tagországaiban is érvényesített, helyi törvényhozáson alapuló korlátok bevezetése. Ennek sem látok sok esélyét, hiszen a jelenlegi termőföd törvénybe kellene olyan fékeket és garanciákat beleépíteni, ami megfelel mind a közösségi szabályozásnak, mind a magyar viszonyoknak.

Sajnos egyik legnagyobb akadálya mai fejlődésnek a magyar gazdélkodókra is vonatkozó, az 1994. évi LV. törvény a termőföldről. Azokat a gazdálkodókat súlytja a legjobban, akikre a mostani kormányzat is, de az elkövetkező jobboldali politikusok is a legjobban számítanak. Ezek a családi gazdaságok.

Csakhogy:

családi gazdaság: legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma;

Itt van a kutya elásva. A családi gazdaság tokkal vonóval nem lehet nagyobb 300 hektárnál. Normális módon ekkora földből nem lehet eltartani egy családot. Ahhoz legalább a kétszerese kell, de nem lehet. És hiába lenne pénze a gazdálkodónak még venni, nem teheti, mert nem viheti be a családi gazdaságba. Így viszont elesik az elővásárlási jogtól, tehát megharapta a kígyó a farkát.

22. § (1) Belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a Magyar Állam, az önkormányzat és a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe.

(2) Gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 000 AK értékű termőföldet haszonbérelhet. E korlátozás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amelyet a szövetkezet a tagjától, illetve a gazdasági társaság a tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, illetve a földalapkezelő szervtől haszonbérel.

23. § Külföldi magán- és jogi személy legfeljebb 300 hektár területnagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe.

 

Mivel a mezőgazdasági üzemek, kft-k, gazdasági társaságok lényegesen nagyobb területet bérelhetnek, a politikusok hangzatos szólamai a családi gazdaságok fellendítéséről csupán üres duma. Majd, ha eltörlik ezt a fajta korlátozást, és nem fenyegetnek a nagybirtokok esetleges újra termelődésével, hanem belátják, hogy élet- és versenyképes gazdaságot csak normális birtokon lehet kialakítani, és ennek a törvényi szabélyozását is rendbeteszik, akkor majd lehet szó arról, hogy kedvezményes hitelkonstrukciókkal megtámogatva a családi gazdaságok egyenlő eséllyel indulnak a EU-s földvásárlók ellen.

Az idő nagyon rövid, tehát pártállástól függetlenül egy szakmai fórumnak elő kellene készíteni a megoldási alternatívákat, lehetőleg minél hamarabb, hogy nehogy kifussunk az időből, mert az egész EU ismét rajtunk fog röhögni.