Valamikor 2010 késő őszén, egy borongós reggelen Mesterházy Attila az új magyar kormányfő kiszáll a Parlament előtt a szolgálati KIA Picantóból. Igéretéhez híven első körben bevezette a takarékossági intézkedéseket, és a választási igéreteknek megfelelően magán kezdte. Megnézte még a visszapillantóban kackiás arcszőrzetét, melyet közkívánatra és persze takarékoskodásból (kevesebb penge és borotvahab fogy) visszanöveszetett. Révedező tekintete a mútba mereng.

Egy valamikori januári estére gondol, mikor megszólította a mindig bevethető nyugdíjasokat. Igen a nyugdíjasok mindíg megszólíthatók. Elődeinek hathatós segítségével olyan mély nyomorban élnek, hogy nekik minden igéret a Kánaán eljövetelét vetíti előre. Kár, hogy ezek mindíg délibábok maradnak. A választás után lemegy a nap és eltűnik a sok szines igéret. Nem marad más csak a sötét éjszaka, és esetleg egy pislákoló gyertyafény, amiről az alagút vége jut eszébe egyeseknek.

De most eljött az idő. Adjuk meg amit megígértünk. Igaz, hogy hetven éves nyugdíjkorhatárt nem igértünk, mert az nem vetett volna jó fényt ránk. Még megbélyegeztek volna, hogy az élethosszig tartó tanulás programját átültettük a munkába és hatvan év felett már a sírhely megváltása és a koporsó a cafetéria. A nyugdíjról ugyanis nem kell már gondoskodni. Az a kevés ember, aki megéri már nem jelent megterhelést, még a kifosztott nyugdíjkasszának sem. Szóval most, hogy a Parlament megszavazta a hetven éves korhatárt adjunk a választási igéreteknek.

Adjunk ingyenes utazást hatvanöt év felett. Így még öt évig ingyen utazhatnak az idősek a munkába. Micsoda gesztus. Biztosan ki is fogják használni, mert a kieső bevételek kompenzálására kénytelenek leszünk az üzemanyag jövedéki adóját még egy kicsit megemelni. Igaz, hogy így elérjük a 85%-os adótartalmat, amitől az EU sikítófrászt kap, de mire észbekapnak, már jó kis pénzt lenyúztunk a szerencsétlen közlekedők százezreiről.

Adjuk meg az ingyenens internetet. Jól fog mutatni. Igaz, hogy az unoka nem fogja őket a géphez engedni, mert "Buta vagy mama/papa, nem értessz hozzá" felkiáltással megoldják a problémát. Sőt, jót teszünk az informatikai iparral, mert a számítógépet már nem adjuk ám ingyen. Berántjuk a mézesmadzagot, aztán uzsgyi a MédiaMarkt. Esetleg akcióként minden 65 év feletti kap egy ingyen egeret. Micsoda ötlet! Még jó, hogy eszembe jutott!

Adjunk kegyeleti támogatást. A rászorulóknak. Szigorúan meghatározott feltételekkel, nehogy véletlen csirke far-hátra költse az idős ember. Működjön úgy, mint a szociális kártya. Meghatározott helyen, -még jó, hogy a sógorom a választások előtt létrehozta azt a temetkezési vállalkozást-, és meghatározott dolgokra lehet költeni. Nem sok az a 75 000 forint, de egy szemfedél kijön belőle. És még azt mondják, hogy érzéketlenek vagyunk az idősekkel szemben.

Még az ombudsmannal is egyeztetnem kell ma. Persze valahogy titokban, mert megint kikezd a média. Bele kellene nyúlni a köztv műsorstruktúrájába, de mi lesz , ha rájönnek. Kéne valami időseknek szóló műsor, de a tv nem akarja. Azt mondják, hogy mióta 70 év a nyugdíjkorhatár, azóta úgysem nézi senki a tv-t. Akkor meg minek. Politikailag úgyis ez a legvállalhatalanabb igéretünk. A többi pénz kérdés, azt meg lenyúzzuk arról a szerencsétlen dolgozó egymillió emberről.

Az idősek elleni bűnycselekmények megtorlása is könnyen betartható lesz. A munkahelyén senkit nem támadnak meg. Ha meg ledolgozza becsületesen a munkaidejét az öreg, akkor hazamegy, bezárja az ajtót, zuhany, alvás. Ha meg elfelejti bezárni az ajtót, magára vessen.

A legjobb az üdülési csekk. Megoldjuk cafetériában. Aki dolgozik kap, és befizeti utánna az adót, aki nem, az meg úgyis nyaral egész évben. Nekik egy ingyenposztert tudunk adni. A képet mindenki maga dönti el. Két lehetőség lesz. Az egyiken a Parlament lesz. A másikon én.

Ma hasznos napom lesz- gondolta Mesterházy, majd hirtelen felkapta a fejét, mert Bokros úr szolgálati Audija rádudált.