Navracsics Tibor a mai Magyar Hírlapban egy egész oldalt kapott. A cikk címe a szokásos egy a tábor egy a zászló, meg aki nem velünk van az ellenünk: Aki nem megy el szavazni, az a szocialistákat támogatja. Nem is ez a lényeg, mert ehhez hozzászoktunk erről az oldalról kampány idején.
Ami inkább érdekes az a válsztások utáni kormányzati és minisztériumi struktúráról szóló rész. Aki lusta odalinkelni, annak beemelem azt a részt, ami összefoglalja a mondanivaló lényegét.
A politikus beszélt négy kormánystruktúra-változatukról is: az egyik szerint tíznél kevesebb tárca maradna. A csúcsminisztériumi variáción kívül egyebek mellett számolnak az 1998 és 2002 közötti kormányszerkezettel, de ha az ország olyan helyzetbe kerül, hogy a stabilitás a legfontosabb, a mostani struktúra maradna.
Számomra ebből az jön le, hogy nincs annyira kurva nagy szarban ez az ország, mint amennyire egyébként próbálja a Fidesz feketére festeni. Van persze vészforgatókönyv, amit azért szellőztettek meg, hogy ha mégsem mernének hozzányúlni a jelenlegi struktúrához, mert az őket a háttérből hatalomrajuttató és pénzelő erők nem engedik, akkor legyen mire hivatkozni.
Az első verziók szerint, viszont van sansz arra, hogy egy igazi struktúra váltással végrehajtható legyen az ezer éve várt, és ténylegesen szükséges közigazgatási reform. Ehhez viszont ténylegesen lennie kell tartaléknak az országban. Mind anyagi, mind erkölcsi. Ezek nélkül az elhangzott mondatok csak üres frázisok maradnak, melyek csak a kampány részét képezik.
Egy szó, mind száz, vagy a idesz azért tudja, hogy vannak eljátszható tartalékok, vagy előe feltette a kezét.
Elég nehéz így dönteni.
