Tegnap lezárult a modernkori televíziós tehetség-kutatás egy újabb epizódja. A Csillag születik második szériájának győztese ismét kicsit az előzőre hajazóan inkább érzelmi alapon döntődött el. Sőt, az a kényszerképzet is felmerül az emberben, hogy a közönségnek kurvára nincs köze ezekhez a dolgokhoz. Azért Tabáni István mélydepressziójából talán többre telik, mint Utasi Árpád alulszocializáltságából. Az idei havi egy milla nem lesz kidobott pénz az ablakon.

Igazából azért ragadtam klaviatúrát, mert  eszembe jutott, hogy a tehetségek felkutatása a nagyközönség bevonásával egyidős a televíziózással. Már a hatvanas években is az egyik legnépszerűbb tv műsor volt a Ki mit tud. Az akkori kor szellemének megfelelően készült, és akkor is úgy csináltak, mintha rajtunk múlna a győztesek személye, pedig dehogy. Az egészben az volt a különbség, hogy akkor energiatakarékos módon oldották meg a dolgokat. Ugye emlékszik még sok ember rá, hogy a produkció végén a lekapcsolt villanyok, elektromos berendezések után jelentkező hirtelen villamosenergia-szint növekedéssel mérték a népszerűséget. Egy országnyi férfi állta végig a villanykapcsoló mellett a műsorokat és a nőcsapat "Kapcsold le Apukám!" utasítására elsötétült a fél ország. Egy-egy adás alatt a Lánchíd karácsonyi díszkivilágítására való energia-mennyiséget takarította meg az ország. Ezzel szemben ma arra bíztatnak, hogy a multicégek kezében lévő kommunikációs csatornákat kihasználva áldozz a globalizáció oltárán legalább bruttó 315 Forintot. A sok szerencsétlen, meg egy családra való karácsonyi vacsora árát nyomja el sms-ben a semmibe. Igen a semmibe, mert még annyi sincs, hogy ki mennyi szavazatot kapott. Tudom, üzleti titok, mert esetleg valaki a nagy csillogás közepette vesz egy számológépet, és kiszámolja hirtelen, hogy hányszor 315 Forint folyt be. És még esetleg azt is megfirkálja, hogy miért csak 3175 szavazatnyi összeg jutott a Gyermekétkeztetési alapítványnak? Miért nem több egy kicsit? Nekem ez jutott eszembe a tegnapi döntő alatt. Mert arra, hogy kik voltak ott a tegnapi műsorban, már három hónap múlva sem fog emlékezni senki.