Az Mszp nagyágyú-triója elindította a nyitott kampányát. Megpróbálják a lehetetlent. Meg kellen ismertetni a Budapestiekkel az Mszp programját és meg is kéne értetni, szerettetni velük. A baj csak az, hogy aki egyszer megégette magát az nem nagyon szokta ölelgetni a kályhát. Ez a két hetes rendezvénysorozat nem a fővárosiaknak lesz újdonság, sokkal inkább azoknak a politikusoknak, akik részt vesznek benne. Leszállnak egy kicsit az isten adta közé. Remélem a karácsony környékén egyre bátrabb hajléktalanok rendszeres látogatói lesznek ezeknek a rendezvényeknek. Esetleg még a szocialisták szilárd bázisát képező nyugdíjasok is. Lássanak már egy kis mindennapi nyomort is ezek az emberek. Nem hiszem, hogy könnyes szemmel lemondanának bármiről is, amiről azt hiszik, hogy jár nekik, de legalább észrevennék, hogy mit tettek az elmúlt évek során. Persze azok mennek el egy ilyen összejövetelre, akiket amúgy sem kell győzködni arról, amit az éppen aktuális hazudozó állítani fog a szinpadon, ráadásul a reflektorok is úgy lesznek beállítva, hogy a hallgatóság létszámát és összetételét nehogy észrevegyék, mert még feltünne, hogy az ütemes taps gépről megy.

Nagy kedvencem, Lendvai Ildikó ismét nagyot domborított beszédében. Azt találta mondani, hogy az emberek arról fognak szavazni, hogy emelt fővel, szabadon élhetnek, arccal az EU felé, vagy egy múlton kesergő, befelé forduló államban szeretnének élni. Nem (:-) értem konkrétan mikor gondolt az Mszp-re és mikor nem, de szerintem ez nem is lényeges. A hallgatóság biztosan tudta miről van szó.