Október 6-án minden épelméjű politikus és a nem épelméjűek is ünnepelnek. Inkább gyászolni kéne, de a "sírva vigad" a magyar mentalitásból kifolyólag nekünk csak ilyen ünnepeink vannak. Mi már csak ilyenek vagyunk.

Na a szigetvári képviselőtestület kihagyta az idei megemlékezést.

Inkább egymást marták, mint a megveszett kutyák. Olyan szinten nem tudtak viselkedni, hogy az elmúlt évek legbotrányosabbra siekeredett rendkivüli testületi ülését produkálták.

A fő napirendi pont egy kényszerhelyzetből adódó hitelkiváltás volt, mely a szigetvári kórház további működésének feltétele.

Sikerült végre egy befektetőt találnia tavasszal a városnak aki húsz évig működtetné a kórházat. A bibi ott kezdődött, hogy kiderült van egy 200 millás folyószámla hitel. Na ezt a befektető nem nyelte be, mert ezt húszév alatt sem lehet kitermelni ebből a térségből, úgyhogy feltételként szabta a hitel valamilyen módon történő kiváltását.

Bank nem nagyon tolakodott, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű kisvárosi önkormányzatnak, akinek egyébként is kilóg a segge a gatyából, csak úgy szívjóságból odavágja ezt az összeget. Ment a kilincselés rendesen.

Mikor végre találtak bankot, akkor meg a képviselőtestület szart be erősen, mert felmérte, hogy a jelenlegi helyzetben még az ükük unokák is ezt fogják nyögni, és a város végleg leírja magát. Nem számoltak azonban azzal, hogy mind a bank, mind a kórház szorítani fogja őket. Végül addig halogatták a dolgot, hogy a kórház november 1-el leállt volna a bank meg megszökik.

Döntésnek márpedig lenni kell, gondolta Paizs József polgármester. (És olyannak, amilyet én akarok, gondolta hozzá zárójelben). A saját kutyái is nekimentek ezen az ülésen, de akkor is átvitte akaratát. Megszületett a döntés a 200 millás hitelről. Igaz, hogy az egész város nem ér ennyit, de ez már az utókor gondja lesz. Az elkövetkező évek fejlesztéseinek lőttek, és a leszakadás még nagyobb lesz. Igaz lesz egy működő kórház.

A szomszédos város Szentlőrinc meg csak röhög rajtunk, mert már fényévekkel megelőzött minket.

Járai őrnagy, ha újra betenné a lábát a Kisvárosba, meglepődne, hogy semmi sem változott az elmúlt tíz évben az országos fejlődési ütemhez képest, és legaláb tíz évig semmi nem is fog.

Ja! Majd elfelejtettem. Csak a multi áruházak épültek fel. És egyedül az országban nem a peremkerületekben, hanem majdnem a belvárosban. Ilyen sincs mégegy Európában!