Ma sikeresen levezettem vagy 300 kilométert kies hazánt nem éppen legjobb útjain. Autópályát, csak a felüljáróról láttam. Többnémet és asztrák rendszámú autó is elém került.

Kis piros Toyota Yaris grazi rendszámmal állt előttem egy marcali útépítés lámpájánál. A csomagtartóban vadászkutya, valamilyen műanyag ponyván, nehogy összeszőrőzze a családi autót. A tag a letekert ablakon keresztül kidobta a cukorkáspapírt az ablakon. Otthon, Grazban már a nyolcvanas években is letépték volna ezért a fejét, de Magyarországon úgy gondolta neki mindent szabad.

Másik tag Keszthelyen került elém. Szintén lámpánál kidobta a csikket az ablakon. Ezen a BMW-n német rendszám volt. Ott lassan dohányozni sem lehet sehol, nem ám kidobálni a csikket.

A harmadik eset kicsit durvább és nem ma történt, de ebbe a bejegyzésbe illik.

Vadász barátom szervezéssel és szállásadással is foglalkozik. Ilyenkor bikaszezonban (gyengébbek kedvéért, szarvasbika szezon) jönnek a német és osztrák vadászok. Némelyik hoz kutyát is. A barátom vadászember lévén nem szokott elzárkózni a dolog elől, elvégre neki is van két német vizslája.

Na jön a nagyon fennhordós orrú, nagyon gazdag német vadász, akit valószinű a felesége csak úgy engedett el vadászni, hogy a kutyát is hozza. Én még ilyen kutyát nem láttam, valamilyen vadászkutyaféle lehetett. Borzasztóan magas marmagasságú, rövidszőrű, szürke, csupaizom. A baj csak az, hogy a gazdi nem tud neki parancsolni. Kutya persze intelligens, ha nincs kulcsrazárva az ajtó kinyit minden kilincset (a gombon kívül, mielőtt jön az okoskodás). A kutya aztán gondolt egyet és felfedezte a lakást, amig nem volt otthon a tulaj. Beszart a hálószobába! Barátom nem kicsit volt ideges. A kutya gazdája egyébként egy borzasztóan igénytelen ember. Zsíros, csapzott haj. A fürdőbe kitett törölközők közül csak a kéztörlő volt használva négy nap után is, úgyhogy az autóban a hányinger kerülgetett, mikor beült. Otthon meg gondolom még a kilincset is szalvétával kell megfogni.