Valamikor januárban írtam egy hozzászólást, ami valljuk be nem nagyon keltette fel senkinek az érdeklődését.

http://mittu-domain.blog.hu/2009/01/20/ismet_elrobbant_az_agyam

Mostanság felkapott téma lett amiről akkor írtam, csak most nálam vatottab (vagy avatottabbnak tűnő) tollnokok vették a penna végére a témát. Igazából tovább gondoltam a dolgot, mert a Magyar Hírlap terjedelmes cikkekben foglalkozik a témával.

A címben szereplő rövidítés a SNI speciális nevelési igény. Ez a rövidítés istentelenül sok pénzt hoz a konyhára. Csak nem a családoknak, hanem az iskoláknak. Tudom, hogy írtam már erről is, de nem áert az ismétlés.

Az oktatási intézmények nagy részének irányítását azok a kistérségi társulások vették át, akiknek semmilyen szakmai rálátásuk nincs az iskolákra és az oktatásra, de pártvonalon kiművelt beépített emberek bújtatott munkahelyei. Mihelyst átvették az irányítást, rögtön kiokoskodták, hogy a sni-s gyerekekre több fejpénz hívható le az oktatási tárcától. A speciális nevelési igény megállapítása egyébként elég szubjektív. Innenől kezdve elég pénzszivattyúnak néz ki a dolog. Ha valamelyik gyerek egy kicsit is nehezebben tanul, mint a többiek rögtön bekerül a fejkvótások özé. Elküldik különböző pszichikai vizsgálatokra, rögtön környezettanulmány, meg egyebek és dőlhet a lóvé. Senki sem tanul mindent egyformán. Egy kitűnő tanuló gyerek is van amiért vért izzad.

A speciális nevelési igényt nem a szülők szorgalmazzák hanem az iskolák. El kéne zen is gondolkozni a tisztelt statisztikagyártóknak és a rasszizmus bizniszre építőknek. Az sni könnyen ráhúzható mindenkire. Legyen az cigány vagy magyar.

Ez oktatási biznisz és nem etnobiznisz, pedig a cikkírók próbálnak erre rávilágítani.Az sni-s gyerekek emelkedő száma inkább anyagi jellegű, mint ténylegesen a gyerekek elbutulásának fokmérője.