Múlt héten egy terjedelmesebb tanulmány elkészítése miatt kénytelenek voltatok nélkülem tengetni napjaitokat, de ma letettem a pennát és újra itt vagyok.
Nem nagyon szoktam más újságok cikkeire hivatkozni, de a héten olyet olvastam, hogy ide kívánkozik a link.
A link miatt persze most sokan máris a kis piros x-et választották a jobb felsőben, pedig inkább linkelni kéne, aztán gondolkozni.
Az elmúlt években kevés ilyen cikket olvastam. Én nem vagyok egy Lovas István. Sőt! Igazából nem is lehet egy lapon említeni bennünket. Saját Pártkatonák című régebbi írásom talán valami hasonlóról szól, csak kicsiben.
Szóval ÉBRESZTŐ!
A tipikus magyar mentalitásból eredő egymás torkának ugrást nagyon jól használja Gy. F. Amit Lovas Úr nagyon jól lát, hogy Gy. F. nem egy "senki", az nagyon igaz. És sajnos az is, hogy a lóvékat lenyúlva teljesen kifosztottak minket. Mi fizetünk, amíg tudunk. Utána a Járau Zsigmond által kifejtett csendes polgárháború kicsit hangosabb lesz. Aki ezt elkövette az napozik és pihen. És röhög a markában. Van miből. A csápjait, mint egy polip egészen mélyre leküldte. Addig a mélységig nem lehet lefejezni a magyar társadalmat, mert akkor megállt az élet.
Mindenki retteg és nincs aki tudja, hogy merre kéne mozdulni. Irányított fejetlenség uralkodik.
És a nemzet megmentőjeként két év múlva visszajő Gy. F. Vagy az általa irányított marionett.
Nagyon komoly önvizsgálatra és önmérsékletre van mindenkinek szüksége, hogy ez ne következzen be. Ha kicsit nagyobb lesz a baj és a magyar a magyr torkát kezdi elvágni, akkor Gy. F. sátáni kacagással kiröhög minket, mert az őt pénzelő köröknek beváltotta ígéretét. Hogy ő ezzel jól jár-e, vagy nem már nem érhetjük meg.
