Vége a karácsonyi iddőszaknak és útjára indult az új év.

Új év új elvárások minden téren. Óriási változások várhatók a munkahelyen és ez, mint mindig, inkább negatív oldalra billenti a mérleg nyelvét. Több feladat, kevesebb pénz. Érdekes, de a reformokat mindíg én szívom meg. És az örök érvényű közhely, hogy "Azt a lovat....". Azért bízom benne, hogy márciusra megint minden a régi kerékvágásban halad, mert ha eddig működött, akkor ezután is fog. A horoszkópom szerint nagyon sikeres évem lesz. (Zárójelben teszem hozzá, hogy többnyire tőlem függ mennyire sikeres.) Általában optimista vagyok. Mindenkinek olyan szar az élete, amennyire azzá teszi magának. Bár néha én sem alszom, de meg szoktam győzni magam, hogy minden megoldható, csak nem a negatív oldalát kell kidomborítani a problémáknak. Január másodikán amúgyis csak a mélydepressziósok vágnak eret magukon.

Na vidámabb dolgok (vagy nem).

Szilveszter szokásos módon itthon, párnák között, családdal. Nézem a tv-t. Tv 2 Sas kabaré VÁLOGATÁS. Beszarsz. Másfél óra ismétlés.  Öreg Sasi nyomja a "poénokat". Gazsi bácsiról a szomszédjáról. Éjfél előtt áttévedtem az ATV-re. Reklámozzák ugye, hogy VADIÚJ Sas-kabaré. Öreg Sasi elmondja ugyanazt a Gazsi bácsis "poént", mint 2004-ben. Mondom, mi van nem kapcsoltam át? Utánna meg nótázik, hogy aszongya "Szeressed a cigányt...". Majdnem behaltam. Leköltöztetném falura a fajtája közé egy-két hétre. Megnézném, hogy Ő szeretné-e. Valószínű, Ő is megtagadná a vérét, úgy mint a többi, aki kivakarta magát a nyomorból. Gazdag cigámy, szegény cigány el tudná egymás torkát vágni. Én meg szeressem a cigányt. Nemmondod.

Na mára ennyi.