Minden évben várja az ember a tavaszt, várja a húsvétot. Örül az első napsütésnek, az első virágoknak, elkezdi feltölteni a téli depresszióban kimerült szervezetét. Várja a húsvétot, amikor a tavaszi első hajtás után végre leülhet a család egy jó közös ebédre. Ráérősen elbeszélgethet az asztal mellett akár egy fél délutánt is anélkül, hogy az órát nézné és csengőfrászt kapna a mobiljától.

Az idén húsvét előtt már a pünkösdöt várja az ember. Még csak 99 %, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez már gyakorlatilag 110%. Nem is tudom magamban tartani és megírom. Megírom, mert mindenki csak a negatív dolgokat szajkózza. A pozitív dolgokról, a sikerekről mindenki hallgat, mintha szégyellné. Pironkodik a jó teljesítmény után is.

Az idei évben pünkösdkor végre megtörik a jég, a sötét fellegek szétrebbennek és kezdetét veszi az a korszak, mikor lehet beszélni a jóról.

Megjelenik a Magyar Krónika első száma.

Sőt! Továbbmegyek! Maga Orbán Viktor is ír egy cikket az első számba. Történelmi esemény lesz ez, és nem szabad elmenni mellette. Ritkán élhetjük meg személyesen az olyan jelentőségű eseményeket, mint ez. Százévente egyszer történik ilyen, tehát szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy jó időben, jó helyre születtünk.

És sárgán virágzik a repce. Ezt is meg kellett írnom.