-Mit kéne tenni ma, hogy felrázzam ezt a hóval borított országot? -morfondírozott Viktor a csatakosra izzadt párnák között vasárnap reggel.

Elfordította kis buksiját oldalra és fátyolos tekintettel révedt Anikóra, aki kis nyálhabot fújva szendergett mellette. Nem mert megmozdulni, nehogy összetörjön ez az idilli kép. Csak itt van nyugta. Hallgatja a szeretett nő egyenletes szuszogását, és irigykedve gondol azokra az időkre, mikor ő is nyugodtan alhatta az igazak álmát. Vasárnap senki nem zargatta, nem kellett megoldania az ország, mit az ország, néha Európa gondjait.

Most is átvillant az agyán. Az időjárás jelentés rettenetes havat és hideget jósolt a hétvégére. Szombaton az ország déli része, mára viszont a hőn szeretett fővárosunk és a keleti országrész van soron. Bele sem mert gondolni, milyen lehet kinn. A hő- és hangszigetelt nyílászárók kívül tartották a zord tél hangjait. A vastag függönyön nem szűrődött be sem félhomály, sem napfény.

-Kávét kéne főzni és kinézni a teraszra- gondolta. A tettek embere volt mindig, most sem tétlenkedett tovább. Halkan kisurrant Anikó mellől és lement a konyhába. Mellbevágó látvány fogadta, ahogy a nagy üvegportálon kinézett. Minden tiszta fehér. Vastag, puha hótakaró leplezi a lenti mocskot.

-Ilyenkor, minden olyan tiszta és fenséges. Egyszerű és mégis felemelő. De rettenetesen hideg lehet kint.-morfondírozott, miközben a kávéfőző gőzölgő feketével hálálta meg a gondoskodást. Anikó bedugta kócos fejét az ajtónyíláson. Széles mosollyal hálálta meg a friss kávét. Legalább vasárnap ennyi jusson a ritkán látott férjéből.

Elgondolkozott Viktor.

-Ma meglátogatom a hajléktalanszállót- mondta Anikónak. Lefagyott a mosoly az arcáról, mert tudta, ennyi a pillanat varázsa. Férje már máshol jár. Látja a felhők torlódását a homlokán.

-Hirtelen jött ötlet, tudom, de nem kell szólni senkinek. Mátyásnak bejött. Nekem miért ne jönne? - tervezgetett hangosan. Anikó magára hagyta. Tudta, hogy már csak este látja.

- Meg is van a terv. - gondolkodott hangosan. Csak magának beszélt. El is ment a fürdőbe, összeszedni magát. A tükörnek beszélve megtervezte a napot.

- Először is valami itthonit kell felkapni, mert a testőröknek sem szólok. Felteszem a hóláncot, aztán irány a város. Nem szabad kitűnni, úgyhogy elő kell vennem a régi disznóvágós cuccokat. Még jó, hogy "rigó" koromból megmaradt a surranó. Az nem hazudik ebben az időben. A régi jó bőrkabát, meg egy kopott farmer megteszi. Mégsem mehet az ember fia szmokingban a hajléktalanszállóra. Hova lyukadna ki a világ. Megvan még a kalapom pompompom, azt a fejembe nyomom. Kész az álca. Mátyás sem csinálta jobban. Mobil azért kell. A kocsiból föl kell hívnom valami médiát, különben nem hiszi el az utókor, hogy megtettem.

Már a kocsiban ült, mikor el kezdett vacillálni. Kinek szóljak? A Királyi egyesnek. Annyira be akarnak nyalni, hogy előbb odaérnek, mint én, aztán vége a meglepinek. A Dunának? Inkább nekimegyek, mint neki szólok. Rtl, TV2 egykutya. Azok csak azt hiszik, valami valóságsó. Szólok a Magyar Nemzetnek. Nem, mégsem, nagyon píár ízű. Hívjam fel a Petyát tanácsért? Még a végén azt hiszi pisilni sem tudok egyedül. Meg odajönne elmúltnyócévezni, az meg most nem hiányzik. Nekem is vasárnap van. Hopp! Megvan. Szólok a Blikknek. Ők amúgy is ekézni szoktak. Most legalább meglátják, nem sértődős ez a Viktor.

Így esett hát, hogy az Úr 2012. évének február havában, annak is az ötödik napján Orbán Viktor miniszterelnök Úr álruhában, fényes kíséret nélkül megjelent a pórok közül is a legpórabbak között. Néhánynak megállt a kanál is a kezében, mert kajaidőre időzíttette a látogatást.

A fenti történet a képzelet szüleménye, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. Csak azért lett lejegyezve, hogy az utókor okuljon napjaink nagyjainak hőstetteiből.