Ma láttam az egyik csatornán, hogy magánmúzeumként megnyílt a Vasfüggöny-múzeum Fertőrákoson.

Valószinű meg fogom látogatni, bár tőlünk kb 200 kilométerre van és elviszem a gyerekemet is, hogy tudja milyen is volt a mi gyerekkorunk. Benne van a fiatalságunk és a gyerekorunk is. Ajánlom mindenkinek, aki nem volt katona, hogy legalább ennyit szagoljon meg abból, amit mi átéltünk. Akkor mindenki úgy érezte, hogy ellopnak az életéből másfél-két évet. Különösen igaz ez azokra akik a rendszerváltáskor szolgáltak. Fiatalok és tapasztalatlanok voltunk. A legtöbbünk elvtársnak vonult és úrnak szerelt. Erre csak addig lehettünk büszkék, míg le nem szereltünk. Nagy részünk a vákuumba ment ki. Legtöbbünknek nem volt már meg a munkahelye, sőt a vállalat sem létezett, ahonnan bevonult. Ezzel ne másfél évet, hanem sokkal többet raboltak el tőlünk. A kutyának sem kellettünk, nem volt könnyű felállni. A mai negyvenesek szerintem mindezt ugyanígy élték meg. Egyvalamire jó volt. Megtanított a jég hátán is megélni.